A zsoltárok könyve 66

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,	1 εις το τελος εν υμνοις ψαλμος ωδης
2 mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.	2 ο θεος οικτιρησαι ημας και ευλογησαι ημας επιφαναι το προσωπον αυτου εφ' ημας διαψαλμα
3 Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.	3 του γνωναι εν τη γη την οδον σου εν πασιν εθνεσιν το σωτηριον σου
4 Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«	4 εξομολογησασθωσαν σοι λαοι ο θεος εξομολογησασθωσαν σοι λαοι παντες
5 Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.	5 ευφρανθητωσαν και αγαλλιασθωσαν εθνη οτι κρινεις λαους εν ευθυτητι και εθνη εν τη γη οδηγησεις διαψαλμα
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.	6 εξομολογησασθωσαν σοι λαοι ο θεος εξομολογησασθωσαν σοι λαοι παντες
7 Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.	7 γη εδωκεν τον καρπον αυτης ευλογησαι ημας ο θεος ο θεος ημων
8 Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;	8 ευλογησαι ημας ο θεος και φοβηθητωσαν αυτον παντα τα περατα της γης
9 Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.
10 Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.
11 Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.
12 Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.
13 Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,
14 amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.
15 Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.
16 Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!
17 Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.
18 Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.
19 Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.
20 Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.