A zsoltárok könyve 66

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek,	1 Salmo di Davide, dato al capo de’ Musici DATE voci di allegrezza a Dio, Voi tutti gli abitanti della terra;
2 mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.	2 Salmeggiate la gloria del suo Nome; Rendete la sua lode gloriosa.
3 Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.	3 Dite a Dio: O quanto son tremende le tue opere! Per la grandezza della tua forza, i tuoi nemici ti s’infingono.
4 Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«	4 Tutta la terra ti adora, e ti salmeggia; Salmeggia il tuo Nome. Sela.
5 Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.	5 Venite, e vedete i fatti di Dio; Egli è tremendo in opere, sopra i figliuoli degli uomini.
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.	6 Egli convertì già il mare in asciutto; Il suo popolo passò il fiume a piè; Quivi noi ci rallegrammo in lui.
7 Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.	7 Egli, colla sua potenza, signoreggia in eterno; I suoi occhi riguardano le genti; I ribelli non s’innalzeranno. Sela
8 Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;	8 Voi popoli, benedite il nostro Dio; E fate risonare il suono della sua lode.
9 Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.	9 Egli è quel che ha rimessa in vita l’anima nostra; E non ha permesso che i nostri piedi cadessero.
10 Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.	10 Perciocchè, o Dio, tu ci hai provati; Tu ci hai posti al cimento, come si pone l’argento.
11 Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.	11 Tu ci avevi fatti entrar nella rete; Tu avevi posto uno strettoio a’ nostri lombi.
12 Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.	12 Tu avevi fatto cavalcar gli uomini in sul nostro capo; Eravamo entrati nel fuoco e nell’acqua; Ma tu ci hai tratti fuori in luogo di refrigerio
13 Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,	13 Io entrerò nella tua Casa con olocausti; Io ti pagherò i miei voti;
14 amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.	14 I quali le mie labbra han proferiti, E la mia bocca ha pronunziati, mentre io era distretto.
15 Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.	15 Io ti offerirò olocausti di bestie grasse, Con profumo di montoni; Io sacrificherò buoi e becchi. Sela.
16 Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!	16 Venite, voi tutti che temete Iddio, ed udite; Io vi racconterò quello ch’egli ha fatto all’anima mia.
17 Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.	17 Io gridai a lui colla mia bocca, Ed egli fu esaltato sotto la mia lingua.
18 Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.	18 Se io avessi mirato ad alcuna iniquità nel mio cuore, Il Signore non mi avrebbe ascoltato;
19 Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.	19 Ma certo Iddio mi ha ascoltato, Egli ha atteso alla voce della mia orazione.
20 Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.	20 Benedetto sia Iddio Che non ha rigettata la mia orazione, Nè ritratta da me la sua benignità