Evangélium János szerint 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 »Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló.	1 אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם אִישׁ אֲשֶׁר לֹא־יָבוֹא דֶּרֶךְ הַשַּׁעַר אֶל־מִכְלָא הַצֹּאן כִּי אִם־יַעֲלֶה בְּדֶרֶךְ אַחֵר גַּנָּב וּפָרִיץ הוּא
2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.	2 וַאֲשֶׁר יָבוֹא דֶּרֶךְ הַשַּׁעַר הוּא רֹעֵה הַצֹּאן
3 Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.	3 לוֹ יִפְתַּח שֹׁמֵר הַסַּף וְהַצֹּאן אֶת־קֹלוֹ תִשְׁמַעְנָה וְהוּא לְצֹאנוֹ בְּשֵׁם יִקְרָא וְיוֹצִיאֵם
4 Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját.	4 וְאַחֲרֵי הוֹצִיאוֹ אֶת־צֹאנוֹ הוּא יַעֲבֹר לִפְנֵיהֶן וְהַצֹּאן הֹלְכוֹת אַחֲרָיו כִּי יָדְעוּ אֶת־קוֹלוֹ
5 Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek a hangját nem ismerik.«	5 וְאַחֲרֵי זָר לֹא תֵלַכְנָה כִּי אִם־יָנוּסוּ מִפָּנָיו כִּי אֶת־קוֹל הַזָּרִים לֹא יָדָעוּ
6 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.	6 הַמָּשָׁל הַזֶּה דִּבֶּר יֵשׁוּעַ בְּאָזְנֵיהֶם וְהֵמָּה לֹא יָדְעוּ מַה־זֹּאת אֲשֶׁר אָמַר אֲלֵיהֶם
7 Jézus ekkor ismét szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja.	7 וַיּוֹסֶף יֵשׁוּעַ וַיְדַבֵּר אֲלֵיהֶם אָמֵן אָמֵן אֲנִי אֹמֵר לָכֶם אֲנִי הוּא דֶּלֶת הַצֹּאן
8 Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk.	8 כֹּל אֲשֶׁר בָּאוּ לְפָנַי גַּנָּבִים הֵמָּה וּפָרִיצִים וְהַצֹּאן לֹא־שָׁמְעוּ לְקוֹלָם
9 Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál.	9 אָנֹכִי הַדָּלֶת אִישׁ כִּי־יָבוֹא בִי יִוָּשֵׁעַ וּבְצֵאתוֹ וּבְבוֹאוֹ יִמְצָא מִרְעֶה
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.	10 הַגַּנָּב לֹא יָבוֹא כִּי אִם־לִגְנוֹב וְלַהֲרוֹג וּלְאַבֵּד וַאֲנִי בָאתִי לְבַעֲבוּר הָבִיא לָהֶם חַיִּים וּמְלֹא סִפְקָם
11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.	11 אָנֹכִי הוּא הָרֹעֶה הַטּוֹב הָרֹעֶה הַטּוֹב יִתֵּן אֶת־נַפְשׁוֹ בְּעַד צֹאנוֹ
12 A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –,	12 וְהַשָּׂכִיר אֲשֶׁר לֹא רֹעֶה הוּא וְהַצֹּאן לֹא־לוֹ הֵנָּה בִּרְאוֹתוֹ כִּי־בָא הַזְּאֵב יַעֲזֹב אֶת־הַצֹּאן וָנָס וְהַזְּאֵב יַחֲטֹף וְיָפִיץ אֶת־הַצֹּאן
13 mert béres, és nem törődik a juhokkal.	13 הַשָּׂכִיר יָנוּס כִּי שָׂכִיר הוּא וְלֹא יִדְאַג לַצֹּאן
14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem,	14 אֲנִי הָרֹעֶה הַטּוֹב וְיָדַעְתִּי אֵת אֲשֶׁר־לִי וְנוֹדַעְתִּי לַאֲשֶׁר לִי
15 amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért.	15 כַּאֲשֶׁר הָאָב יְדָעַנִי וַאֲנִי יָדַעְתִּי אֶת־הָאָב וְאֶת־נַפְשִׁי אֶתֵּן בְּעַד הַצֹּאן
16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.	16 וְצֹאן אֲחֵרוֹת יֶשׁ־לִי אֲשֶׁר אֵינָן מִן־הַמִּכְלָה הַזֹּאת וְעָלַי לְנַהֵל גַּם־אֹתָן וְתִשְׁמַעְנָה קוֹלִי וְהָיָה עֵדֶר אֶחָד וְרֹעֶה אֶחָד
17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt.	17 עַל־כֵּן אֹהֵב אֹתִי אָבִי כִּי אֶת־נַפְשִׁי אֶתֵּן לְמַעַן אָשׁוּב וְאֶקָּחֶהָ
18 Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.«	18 וְאִישׁ לֹא יִקָּחֶנָּה מֵאִתִּי כִּי אִם־אֲנִי מֵעַצְמִי אֶתְּנֶנָּה יֶשׁ־בְּיָדִי לָתֵת אֹתָהּ וּבְיָדִי לָשׁוּב לְקַחְתָּהּ אֶת־הַמִּצְוָה הַזֹּאת לָקַחְתִּי מֵעִם אָבִי
19 Ismét szakadás lett a zsidók között emiatt a beszéd miatt.	19 וַתְּהִי מַחֲלֹקֶת גַּם־בַּפַּעַם הַזֹּאת בֵּין הַיְּהוּדִים עַל־הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה
20 Sokan közülük azt mondták ugyanis: »Ördöge van, és megháborodott! Minek hallgatjátok?«	20 וַיֹּאמְרוּ רַבִּים מֵהֶם שֵׁד בּוֹ וּמְשֻׁגָּע הוּא לָמָּה תִשְׁמְעוּ אֵלָיו
21 Mások azt mondták: »Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?«	21 וַאֲחֵרִים אָמְרוּ לֹא כָאֵלֶּה יְדַבֵּר אִישׁ אֲחוּז־שֵׁד הֲיוּכַל שֵׁד לִפְקֹחַ עֵינֵי עִוְרִים
22 Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt.	22 וַיְהִי חַג חֲנֻכַּת הַבַּיִת בִּירוּשָׁלָיִם וּסְתָיו הָיָה
23 Jézus a templomban járt, Salamon tornácában.	23 וַיִּתְהַלֵּךְ יֵשׁוּעַ בַּמִּקְדָּשׁ בְּאוּלָם שֶׁל־שְׁלֹמֹה
24 A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: »Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!«	24 וַיָּסֹבּוּ אֹתוֹ הַיְּהוּדִים וַיֹּאמְרוּ אֵלָיו עַד־אָנָה תַּתְלֶה אֶת־נַפְשֵׁנוּ אִם־הַמָּשִׁיחַ אַתָּה הַגִּידָה לָּנוּ בָּרוּר
25 Jézus azt felelte nekik: »Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek,	25 וַיַּעַן אֹתָם יֵשׁוּעַ הֵן אָמַרְתִּי אֲלֵיכֶם וְלֹא הֶאֱמַנְתֶּם בִּי הַמַּעֲשִׂים אֲשֶׁר־אֲנִי עֹשֶׂה בְּשֵׁם אָבִי הֵם יָעִידוּ עָלָי
26 de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.	26 אֲבָל אַתֶּם לֹא תַאֲמִינוּ יַעַן לֹא מִצֹּאנִי אַתֶּם כַּאֲשֶׁר אָמַרְתִּי לָכֶם
27 Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem,	27 צֹאנִי תִּשְׁמַעְנָה אֶת־קוֹלִי וַאֲנִי יְדַעְתִּין וְאַחֲרַי תֵּלַכְנָה
28 és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.	28 וַאֲנִי אֶתֵּן לָהֶן חַיֵּי עוֹלָמִים וְלֹא תֹאבַדְנָה לָנֶצַח וְאִישׁ לֹא־יַחֲטֹף אֶתְהֶן מִיָּדִי
29 Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből.	29 הָאָב אֲשֶׁר נְתָנָן לִי גָּדוֹל הוּא עַל־כֹּל וְאִישׁ לֹא־יַחֲטֹף אֶתְהֶן מִיַּד הָאָב
30 Én és az Atya egy vagyunk.«	30 אֲנִי וְאָבִי אֶחָד אֲנָחְנוּ
31 Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék.	31 אָז יָרִימוּ הַיְּהוּדִים כְּפַעַם־בְּפַעַם אֲבָנִים לְסָקְלוֹ
32 Jézus azt mondta nekik: »Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?«	32 וַיַּעַן אֹתָם יֵשׁוּעַ מַעֲשִׂים טוֹבִים רַבִּים הֶרְאֵיתִי אֶתְכֶם מֵאֵת אָבִי עַל־אֵיזֶה מִן־הַמַּעֲשִׂים הָהֵם תִּסְקְלֻנִי
33 A zsidók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.«	33 וַיַּעֲנוּ הַיְּהוּדִים אֹתוֹ לֵאמֹר עַל־מַעֲשֶׂה טוֹב לֹא נִסְקֹל אֹתָךְ כִּי אִם־עַל־גַּדֶּפְךָ אֶת־אֱלֹהִים וְעַל־כִּי אָדָם אַתָּה וַתַּעַשׂ אֶת־עַצְמְךָ לֵאלֹהִים
34 Jézus azt felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam: Ti istenek vagytok’?	34 וַיַּעַן אֹתָם יֵשׁוּעַ הֲלֹא כָתוּב בְּתוֹרַתְכֶם אֲנִי אָמַרְתִּי אֱלֹהִים אַתֶּם
35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –,	35 הֵן קָרָא שֵׁם אֱלֹהִים לָאֵלֶּה אֲשֶׁר הָיָה דְּבַר הָאֱלֹהִים אֲלֵיהֶם וְהַכָּתוּב לֹא־יוּפָר
36 miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ‘Káromkodsz!’, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok?	36 וְאֵיךְ תֹּאמְרוּ עַל־אֲשֶׁר קִדְּשׁוֹ הָאָב וּשְׁלָחוֹ לָעוֹלָם מְגַדֵּף אָתָּה יַעַן אָמַרְתִּי בֶּן־אֱלֹהִים אָנִי
37 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem,	37 אִם־לֹא אֶעֱשֶׂה אֶת־מַעֲשֵׂי אָבִי אַל־תַּאֲמִינוּ לִי
38 de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.«	38 וְאִם־עָשִׂיתִי וְלֹא־תַאֲמִינוּ לִי הַאֲמִינוּ־נָא לְמַעֲשָׂי לְמַעַן תֵּדְעוּ וְתַאֲמִינוּ כִּי־בִי הָאָב וַאֲנִי בוֹ
39 Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.	39 אָז יָשׁוּבוּ וַיְבַקְשׁוּ לְתָפְשׂוֹ וַיִּמָּלֵט מִיָּדָם
40 Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.	40 וַיֵּלֶךְ וַיָּשָׁב אֶל־עֵבֶר הַיַּרְדֵּן אֶל־הַמָּקוֹם אֲשֶׁר הִטְבִּיל־שָׁם יוֹחָנָן בַּתְּחִלָּה וַיֵּשֶׁב שָׁם
41 Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.«	41 וַיָּבֹאוּ אֵלָיו רַבִּים וַיֹּאמְרוּ הִנֵּה יוֹחָנָן לֹא־עָשָׂה אוֹת אֲבָל כָּל־אֲשֶׁר דִּבֶּר יוֹחָנָן עַל־הָאִישׁ הַזֶּה אֱמֶת הָיָה
42 És ott sokan hittek benne.	42 וַיַּאֲמִינוּ בוֹ רַבִּים בַּמָּקוֹם הַהוּא