Evangélium Lukács szerint 2

¹ Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség.

² Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta.

³ El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.

⁴ Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵ hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.

⁶ Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön,

⁷ és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

⁸ Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.

⁹ Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk.

¹⁰ Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.

¹¹ Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.

¹² Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.«

¹³ Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

¹⁴ »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

¹⁵ És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.«

¹⁶ Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.

¹⁷ Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak.

¹⁸ És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.

¹⁹ Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

²⁰ A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

²¹ Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.

²² Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

²³ amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« ,

²⁴ és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát« .

²⁵ Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

²⁶ A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.

²⁷ Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,

²⁸ karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

²⁹ »Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,

³⁰ mert látták szemeim üdvösségedet,

³¹ melyet minden nép színe előtt készítettél,

³² világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

³³ Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.

³⁴ Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak

³⁵ – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

³⁶ Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;

³⁷ nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.

³⁸ Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

³⁹ Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.

⁴⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

⁴¹ A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.

⁴² Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

⁴³ Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.

⁴⁴ Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.

⁴⁵ Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

⁴⁶ És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.

⁴⁷ Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.

⁴⁸ Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.«

⁴⁹ Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?«

⁵⁰ De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

⁵¹ Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.

⁵² Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt .