A példabeszédek könyve 9

¹ A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,

² leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.

³ Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:

⁴ »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:

⁵ »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!

⁶ Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«

⁷ Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.

⁸ Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.

⁹ Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!

¹⁰ A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,

¹¹ mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.

¹² Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!

¹³ Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.

¹⁴ Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,

¹⁵ hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:

¹⁶ »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:

¹⁷ »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«

¹⁸ És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!