A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Cântico. Salmo dos filhos de Coré. Ao mestre de canto. Em melodia triste. Poema de Hemã, ezraíta. Senhor, meu Deus, de dia clamo a vós, e de noite vos dirijo o meu lamento.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 Chegue até vós a minha prece, inclinai vossos ouvidos à minha súplica.
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 Minha alma está saturada de males, e próxima da região dos mortos a minha vida.
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Já sou contado entre os que descem à tumba, tal qual um homem inválido e sem forças.
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 Meu leito se encontra entre os cadáveres, como o dos mortos que jazem no sepulcro, dos quais vós já não vos lembrais, e não vos causam mais cuidados.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Vós me lançastes em profunda fossa, nas trevas de um abismo.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Sobre mim pesa a vossa indignação, vós me oprimis com o peso das vossas ondas.
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 Afastastes de mim os meus amigos, objeto de horror me tornastes para eles; estou aprisionado sem poder sair,
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 meus olhos se consomem de aflição. Todos os dias eu clamo para vós, Senhor; estendo para vós as minhas mãos.
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 Será que fareis milagres pelos mortos? Ressurgirão eles para vos louvar?
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 Acaso vossa bondade é exaltada no sepulcro, ou vossa fidelidade na região dos mortos?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 Serão nas trevas manifestadas as vossas maravilhas, e vossa bondade na terra do esquecimento?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 Eu, porém, Senhor, vos rogo, desde a aurora a vós se eleva a minha prece.
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Por que, Senhor, repelis a minha alma? Por que me ocultais a vossa face?
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 Sou miserável e desde jovem agonizo, o peso de vossos castigos me abateu.
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Sobre mim tombaram vossas iras, vossos temores me aniquilaram.
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 Circundam-me como vagas que se renovam sempre, e todas, juntas, me assaltam.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Afastastes de mim amigo e companheiro; só as trevas me fazem companhia...
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.