A zsoltárok könyve 88

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.	1 Canto. Salmo de los hijos de Coré. Del maestro de coro, Para la enfermedad. Para la aflicción. Poema de Hernán, el aborigen.
2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.	2 ¡Señor, mi Dios y mi salvador, día y noche estoy clamando ante ti:
3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.	3 que mi plegaria llegue a tu presencia; inclina tu oído a mi clamor!
4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.	4 Porque estoy saturado de infortunios, y mi vida está al borde del Abismo;
5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.	5 me cuento entre los que bajaron a la tumba, y soy como un hombre sin fuerzas.
6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.	6 Yo tengo mi lecho entre los muertos, como los caídos que yacen en el sepulcro, como aquellos en los que tú ya ni piensas, porque fueron arrancados de tu mano.
7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.	7 Me has puesto en lo más hondo de la fosa, en las regiones oscuras y profundas;
8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.	8 tu indignación pesa sobre mí, y me estás ahogando con tu oleaje.
9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.	9 Apartaste de mí a mis conocidos, me hiciste despreciable a sus ojos; estoy prisionero, sin poder salir,
10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:	10 y mis ojos se debilitan por la aflicción. Yo te invoco, Señor, todo el día, con las manos tendidas hacia ti.
11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?	11 ¿Acaso haces prodigios por los muertos, o se alzan los difuntos para darte gracias?
12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?	12 ¿Se proclama tu amor en el sepulcro, o tu fidelidad en el reino de la muerte?
13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?	13 ¿Se anuncian tus maravillas en las tinieblas, o tu justicia en la tierra del olvido?
14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.	14 Yo invoco tu ayuda, Señor, desde temprano te llega mi plegaria:
15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?	15 ¿Por qué me rechazas, Señor? ¿Por qué me ocultas tu rostro?
16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.	16 Estoy afligido y enfermo desde niño, extenuado bajo el peso de tus desgracias;
17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.	17 tus enojos pasaron sobre mí, me consumieron tus terribles aflicciones.
18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.	18 Me rodearon todo el día como una correntada, me envuelven todos a la vez.
19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.	19 Tú me separaste de mis parientes y amigos, y las tinieblas son mis confidentes.