A zsoltárok könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!	1 Miktam. David. Conserva me, Deus, quoniam speravi in te.
2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«	2 Dixi Domino: “ Dominus meus es tu, bonum mihi non est sine te ”.
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.	3 In sanctos, qui sunt in terra, inclitos viros, omnis voluntas mea in eos.
4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.	4 Multiplicantur dolores eorum, qui post deos alienos acceleraverunt. Non effundam libationes eorum de sanguinibus neque assumam nomina eorum in labiis meis.
5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.	5 Dominus pars hereditatis meae et calicis mei: tu es qui detines sortem meam.
6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.	6 Funes ceciderunt mihi in praeclaris; insuper et hereditas mea speciosa est mihi.
7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.	7 Benedicam Dominum, qui tribuit mihi intellectum; insuper et in noctibus erudierunt me renes mei.
8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.	8 Proponebam Dominum in conspectu meo semper; quoniam a dextris est mihi, non commovebor.
9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:	9 Propter hoc laetatum est cor meum, et exsultaverunt praecordia mea; insuper et caro mea requiescet in spe.
10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.	10 Quoniam non derelinques animam meam in inferno nec dabis sanctum tuum videre corruptionem.
11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.	11 Notas mihi facies vias vitae, plenitudinem laetitiae cum vultu tuo, delectationes in dextera tua usque in finem.