A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Zborovođi. Davidov. Jahve, proničeš me svega i poznaješ,
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 ti znaš kada sjednem i kada ustanem, izdaleka ti već misli moje poznaješ.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Hodam li ili ležim, sve ti vidiš, znani su ti svi moji putovi.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Riječ mi još nije na jezik došla, a ti, Jahve, sve već znadeš.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 S leđa i s lica ti me obuhvaćaš, na mene si ruku svoju stavio.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Znanje to odveć mi je čudesno, previsoko da bih ga dokučio.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Kamo da idem od duha tvojega i kamo da od tvog lica pobjegnem?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Ako se na nebo popnem, ondje si, ako u podzemlje legnem, i ondje si.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Uzmem li krila zorina pa se naselim moru na kraj,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 i ondje bi me ruka tvoja vodila, desnica bi me tvoja držala.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Reknem li: »Nek’ me barem tmine zakriju i nek’ me noć umjesto svjetla okruži!« –
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 ni tmina tebi neće biti tamna: noć sjaji kao dan i tama kao svjetlost.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Jer ti si moje stvorio bubrege, satkao me u krilu majčinu.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Hvala ti što sam stvoren tako čudesno, što su djela tvoja predivna. Dušu moju do dna si poznavao,
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 kosti moje ne bjehu ti sakrite dok nastajah u tajnosti, otkan u dubini zemlje.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Oči tvoje već tada gledahu djela moja, sve već bješe zapisano u knjizi tvojoj: dani su mi određeni dok još ne bješe ni jednoga.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Kako su mi, Bože, naumi tvoji nedokučivi, kako li je neprocjenjiv zbroj njihov.
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Da ih brojim? Više ih je nego pijeska! Dođem li im do kraja, ti mi preostaješ!
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 De, istrijebi, Bože, zlotvora, krvoloci nek’ odstupe od mene!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Jer podmuklo se bune protiv tebe, uzalud se dižu tvoji dušmani.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Jahve, zar da ne mrzim tvoje mrzitelje? Zar da mi se ne gade protivnici tvoji?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Mržnjom dubokom ja ih mrzim i držim ih svojim neprijateljima.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Pronikni me svega, Bože, srce mi upoznaj, iskušaj me i upoznaj misli moje:
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 pogledaj, ne idem li putem pogubnim i povedi me putem vječnim!