A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 Del maestro de coro. De David. Salmo. Yahveh, tú me escrutas y conoces;
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 sabes cuándo me siento y cuándo me levanto, mi pensamiento calas desde lejos;
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 esté yo en camino o acostado, tú lo adviertes, familiares te son todas mis sendas.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Que no está aún en mi lengua la palabra, y ya tú, Yahveh, la conoces entera;
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 me aprietas por detrás y por delante, y tienes puesta sobre mí tu mano.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Ciencia es misteriosa para mí, harto alta, no puedo alcanzarla.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 ¿A dónde iré yo lejos de tu espíritu, a dónde de tu rostro podré huir?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Si hasta los cielos subo, allí estás tú, si en el seol me acuesto, allí te encuentras.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Si tomo las alas de la aurora, si voy a parar a lo último del mar,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 también allí tu mano me conduce, tu diestra me aprehende.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Aunque diga: «¡Me cubra al menos la tiniebla, y la noche sea en torno a mí un ceñidor,
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 ni la misma tiniebla es tenebrosa para ti, y la noche es luminosa como el día.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Porque tú mis riñones has formado, me has tejido en el vientre de mi madre;
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 yo te doy gracias por tantas maravillas: prodigio soy, prodigios son tus obras. Mi alma conocías cabalmente,
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 y mis huesos no se te ocultaban, cuando era yo formado en lo secreto, tejido en las honduras de la tierra.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Mi embrión tus ojos lo veían; en tu libro están inscritos todos los días que han sido señalados, sin que aún exista uno solo de ellos.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Mas para mí ¡qué arduos son tus pensamientos, oh, Dios, qué incontable su suma!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 ¡Son más, si los recuento, que la arena, y al terminar, todavía estoy contigo!
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 ¡Ah, si al impío, oh Dios, mataras, si los hombres sanguinarios se apartaran de mí!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Ellos que hablan de ti dolosamente, tus adversarios que se alzan en vano.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 ¿No odio, Yahveh, a quienes te odian? ¿No me asquean los que se alzan contra ti?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Con odio colmado los odio, son para mí enemigos.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Sóndame, oh Dios, mi corazón conoce, pruébame, conoce mis desvelos; 24 mira no haya en mí camino de dolor, y llévame por el camino eterno.
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.