A zsoltárok könyve 139

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,	1 [Für den Chormeister. Ein Psalm Davids.] Herr, du hast mich erforscht und du kennst mich.
2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,	2 Ob ich sitze oder stehe, du weißt von mir. Von fern erkennst du meine Gedanken.
3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.	3 Ob ich gehe oder ruhe, es ist dir bekannt; du bist vertraut mit all meinen Wegen.
4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.	4 Noch liegt mir das Wort nicht auf der Zunge - du, Herr, kennst es bereits.
5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.	5 Du umschließt mich von allen Seiten und legst deine Hand auf mich.
6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!	6 Zu wunderbar ist für mich dieses Wissen, zu hoch, ich kann es nicht begreifen.
7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?	7 Wohin könnte ich fliehen vor deinem Geist, wohin mich vor deinem Angesicht flüchten?
8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.	8 Steige ich hinauf in den Himmel, so bist du dort; bette ich mich in der Unterwelt, bist du zugegen.
9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,	9 Nehme ich die Flügel des Morgenrots und lasse mich nieder am äußersten Meer,
10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.	10 auch dort wird deine Hand mich ergreifen und deine Rechte mich fassen.
11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,	11 Würde ich sagen: «Finsternis soll mich bedecken, statt Licht soll Nacht mich umgeben»,
12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.	12 auch die Finsternis wäre für dich nicht finster,die Nacht würde leuchten wie der Tag, die Finsternis wäre wie Licht.
13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.	13 Denn du hast mein Inneres geschaffen, mich gewoben im Schoß meiner Mutter.
14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!	14 Ich danke dir, dass du mich so wunderbar gestaltet hast. Ich weiß: Staunenswert sind deine Werke.
15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.	15 Als ich geformt wurde im Dunkeln, kunstvoll gewirkt in den Tiefen der Erde, waren meine Glieder dir nicht verborgen.
16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.	16 Deine Augen sahen, wie ich entstand, in deinem Buch war schon alles verzeichnet; meine Tage waren schon gebildet, als noch keiner von ihnen da war.
17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!	17 Wie schwierig sind für mich, o Gott, deine Gedanken, wie gewaltig ist ihre Zahl!
18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.	18 Wollte ich sie zählen, es wären mehr als der Sand. Käme ich bis zum Ende, wäre ich noch immer bei dir.
19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,	19 Wolltest du, Gott, doch den Frevler töten! Ihr blutgierigen Menschen, lasst ab von mir!
20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.	20 Sie reden über dich voll Tücke und missbrauchen deinen Namen.
21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?	21 Soll ich die nicht hassen, Herr, die dich hassen, die nicht verabscheuen, die sich gegen dich erheben?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.	22 Ich hasse sie mit glühendem Hass; auch mir sind sie zu Feinden geworden.
23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,	23 Erforsche mich, Gott, und erkenne mein Herz, prüfe mich und erkenne mein Denken!
24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.	24 Sieh her, ob ich auf dem Weg bin, der dich kränkt, und leite mich auf dem altbewährten Weg!