A zsoltárok könyve 110

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: »Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«	1 Alleluja. Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo, in consilio justorum, et congregatione.
2 Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között!	2 Magna opera Domini : exquisita in omnes voluntates ejus.
3 Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.	3 Confessio et magnificentia opus ejus, et justitia ejus manet in sæculum sæculi.
4 Megesküdött az Úr és nem bánja meg: »Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.«	4 Memoriam fecit mirabilium suorum, misericors et miserator Dominus.
5 Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján.	5 Escam dedit timentibus se ; memor erit in sæculum testamenti sui.
6 Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön.	6 Virtutem operum suorum annuntiabit populo suo,
7 Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét.	7 ut det illis hæreditatem gentium. Opera manuum ejus veritas et judicium.
	8 Fidelia omnia mandata ejus, confirmata in sæculum sæculi, facta in veritate et æquitate.
	9 Redemptionem misit populo suo ; mandavit in æternum testamentum suum. Sanctum et terribile nomen ejus.
	10 Initium sapientiæ timor Domini ; intellectus bonus omnibus facientibus eum : laudatio ejus manet in sæculum sæculi.