A zsoltárok könyve 110

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: »Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«	1 לְדָוִד מִזְמֹור נְאֻם יְהוָה ׀ לַאדֹנִי שֵׁב לִימִינִי עַד־אָשִׁית אֹיְבֶיךָ הֲדֹם לְרַגְלֶיךָ
2 Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között!	2 מַטֵּה־עֻזְּךָ יִשְׁלַח יְהוָה מִצִּיֹּון רְדֵה בְּקֶרֶב אֹיְבֶיךָ
3 Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.	3 עַמְּךָ נְדָבֹת בְּיֹום חֵילֶךָ בְּהַדְרֵי־קֹדֶשׁ מֵרֶחֶם מִשְׁחָר לְךָ טַל יַלְדֻתֶיךָ
4 Megesküdött az Úr és nem bánja meg: »Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.«	4 נִשְׁבַּע יְהוָה ׀ וְלֹא יִנָּחֵם אַתָּה־כֹהֵן לְעֹולָם עַל־דִּבְרָתִי מַלְכִּי־צֶדֶק
5 Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján.	5 אֲדֹנָי עַל־יְמִינְךָ מָחַץ בְּיֹום־אַפֹּו מְלָכִים
6 Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön.	6 יָדִין בַּגֹּויִם מָלֵא גְוִיֹּות מָחַץ רֹאשׁ עַל־אֶרֶץ רַבָּה
7 Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét.	7 מִנַּחַל בַּדֶּרֶךְ יִשְׁתֶּה עַל־כֵּן יָרִים רֹאשׁ