A zsoltárok könyve 110

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: »Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.«	1 αλληλουια εξομολογησομαι σοι κυριε εν ολη καρδια μου εν βουλη ευθειων και συναγωγη
2 Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között!	2 μεγαλα τα εργα κυριου εξεζητημενα εις παντα τα θεληματα αυτου
3 Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; A hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged.	3 εξομολογησις και μεγαλοπρεπεια το εργον αυτου και η δικαιοσυνη αυτου μενει εις τον αιωνα του αιωνος
4 Megesküdött az Úr és nem bánja meg: »Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.«	4 μνειαν εποιησατο των θαυμασιων αυτου ελεημων και οικτιρμων ο κυριος
5 Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján.	5 τροφην εδωκεν τοις φοβουμενοις αυτον μνησθησεται εις τον αιωνα διαθηκης αυτου
6 Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön.	6 ισχυν εργων αυτου ανηγγειλεν τω λαω αυτου του δουναι αυτοις κληρονομιαν εθνων
7 Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét.	7 εργα χειρων αυτου αληθεια και κρισις πισται πασαι αι εντολαι αυτου
	8 εστηριγμεναι εις τον αιωνα του αιωνος πεποιημεναι εν αληθεια και ευθυτητι
	9 λυτρωσιν απεστειλεν τω λαω αυτου ενετειλατο εις τον αιωνα διαθηκην αυτου αγιον και φοβερον το ονομα αυτου
	10 αρχη σοφιας φοβος κυριου συνεσις αγαθη πασι τοις ποιουσιν αυτην η αινεσις αυτου μενει εις τον αιωνα του αιωνος