Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 E GIOBBE rispose e disse:
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 Veramente io so ch’egli è così; E come si giustificherebbe l’uomo appo Iddio?
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 Se Iddio vuol litigar con lui, Egli non gli potrà rispondere d’infra mille articoli ad un solo.
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 Egli è savio di cuore, e potente di forza; Chi si è mai indurato contro a lui, ed è prosperato?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 Contro a lui, che spianta i monti, Senza che si possa sapere come egli li abbia rivolti sottosopra nella sua ira;
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 Che crolla la terra, e la smuove dal luogo suo; E da cui le colonne di essa sono scosse;
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 Che parla al sole, ed esso non si leva; Che tiene suggellate le stelle;
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 Che distende tutto solo i cieli, E calca le sommità del mare;
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 Che ha fatto i segni del Carro, dell’Orione, delle Gallinelle, E quelli che sono in fondo all’Austro;
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 Che fa cose tanto grandi, che non si possono investigare; E tante cose maravigliose che non si possono annoverare.
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 Ecco, egli passerà davanti a me, ed io nol vedrò; Ripasserà, ed io non lo scorgerò.
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 Ecco, egli rapirà, e chi gli farà far restituzione? Chi gli dirà: Che fai?
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 Iddio non raffrena l’ira sua; Sotto lui sono atterrati i bravi campioni
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 Quanto meno gli risponderei io, Ed userei parole scelte contro a lui?
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 Io, che quantunque fossi giusto, non risponderei, Anzi chiederei grazia al mio Giudice.
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 Se io grido, ed egli mi risponde, Pur non potrò credere ch’egli abbia ascoltata la mia voce;
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 Conciossiachè egli mi abbia conquiso con un turbo, E mi abbia date di molte battiture senza cagione.
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 Egli non mi permette pur di respirare; Perciocchè egli mi sazia di amaritudini.
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 Se si tratta di forza, ecco, egli è potente; Se di giudicio, chi mi citerà?
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Benchè io sia giusto, la mia bocca mi condannerà; Quantunque io sia intiero, ella mi dichiarerà perverso.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 Benchè io sia intiero, io non riconoscerò me stesso; Io avrò a sdegno la vita mia
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 Egli è tutt’uno; perciò ho detto: Egli distrugge ugualmente l’uomo intiero e l’empio.
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 Se è un flagello, egli uccide in un momento; Ma egli si beffa della prova degl’innocenti.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 La terra è data in mano all’empio, Il qual copre la faccia de’ giudici di essa. Ora, se Iddio non fa questo, chi è egli dunque?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 Ma i miei giorni sono stati più leggieri che un corriero; Son fuggiti via, non hanno goduto il bene;
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 Son trascorsi come saette, Come un’aquila che vola frettolosa al pasto.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 Se io dico: Io dimenticherò il mio lamento, Io lascerò il mio cruccio, e mi rinforzerò;
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 Io sono spaventato di tutti i miei tormenti, Io so che tu non mi reputerai innocente.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 Io sarò reo; Perchè adunque mi affaticherei in vano?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 Quando io mi fossi lavato con acque di neve, E nettatomi le mani col sapone;
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 Allora pure tu mi tufferesti in una fossa, E i miei vestimenti mi avrebbero in abbominio.
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 Perciocchè egli non è un uomo, come son io, perchè io gli risponda, E perchè noi veniamo insieme a giudicio.
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 Ei non v’è niuno che possa dar sentenza fra noi, Che possa metter la mano sopra amendue noi.
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 Ma rimuova egli pur la sua verga d’addosso a me, E non mi conturbi il suo spavento.
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 Allora io parlerò, e non avrò paura di lui; Perciocchè in questo stato io non sono in me stesso