Jób könyve 35

¹ És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:

² »Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod, hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’

³ Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’ vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’

⁴ Megfelelek tehát szavaidra és veled együtt barátaidnak:

⁵ – Tekints az égre és nézd, szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!

⁶ Ha vétkezel, mit ártasz Neki? Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?

⁷ Ha igaz vagy, mit adsz Neki, és mit vesz ő kezedből?

⁸ Bűnöd a magadfajta embernek a kára, és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.

⁹ Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt, és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.

¹⁰ De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk, aki dalokat ad éjjel,

¹¹ aki többre tanított minket, mint a mező barmait, aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’

¹² Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor, a gonoszok hivalkodása miatt.

¹³ De nem igaz, hogy Isten nem hall, hogy a Mindenható nem tekint oda!

¹⁴ Mondd bár, hogy nem veszi észre, az ítélet nála már megvan, csak meg kell őt várnod.

¹⁵ Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára, s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,

¹⁶ Jób is hiába tátja ki száját, és értelem nélkül szaporítja a szót.«