Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Dann setzte Ijob seine Rede fort und sprach:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 So wahr Gott lebt, der mir mein Recht entzog, der Allmächtige, der meine Seele quälte:
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 Solange noch Atem in mir ist und Gottes Hauch in meiner Nase,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 soll Unrecht nicht von meinen Lippen kommen, noch meine Zunge Falsches reden.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Fern sei es mir, euch Recht zu geben, ich gebe, bis ich sterbe, meine Unschuld nicht preis.
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 An meinem Rechtsein halt ich fest und lass es nicht; mein Herz schilt keinen meiner Tage.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Mein Feind sei wie ein Frevler, mein Gegner wie ein Bösewicht.
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Denn was ist des Ruchlosen Hoffen, wenn er dahingeht, wenn Gott das Leben von ihm nimmt?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Wird Gott sein Schreien hören, wenn über ihn die Drangsal kommt?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 Kann er sich des Allmächtigen erfreuen und Gott anrufen zu jeder Zeit?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Ich will euch belehren über Gottes Tun, nicht verhehlen, was der Allmächtige plant.
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Ihr habt es ja alle selbst gesehen. Warum führt ihr nichtige Reden?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Das ist des Frevlers Anteil bei Gott, der Gewalttätigen Erbe, das sie vom Allmächtigen empfangen:
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Werden zahlreich seine Söhne, fürs Schwert sind sie bestimmt; nie werden seine Kinder satt an Brot.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 Was übrig bleibt, wird durch den Tod begraben und seine Witwen weinen nicht.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Häuft er auch Silber auf wie Staub und beschafft er sich Kleider wie Lehm:
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 er schafft sie zwar an; doch anziehen wird sie der Gerechte, das Silber wird der Schuldlose erben.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Er baut wie die Spinne sein Haus und wie die Hütte, die der Wächter aufstellt.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Reich legt er sich schlafen, nichts ist ihm genommen. Macht er die Augen auf, ist nichts mehr da.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 Schrecken holt ihn ein wie eine Wasserflut, der Sturmwind trägt ihn fort bei Nacht.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 Der Ostwind hebt ihn hoch, er muss dahin, er weht ihn weg von seinem Ort.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Er stürzt sich auf ihn schonungslos, seiner Gewalt will er entfliehen.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 Man klatscht über ihn in die Hände und zischt ihn fort von seiner Stätte.