Jób könyve 11

¹ És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:

² »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?

³ Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?

⁴ Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’

⁵ Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,

⁶ és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.

⁷ Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?

⁸ Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?

⁹ Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

¹⁰ Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?

¹¹ Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!

¹² A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!

¹³ Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,

¹⁴ és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:

¹⁵ akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.

¹⁶ Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.

¹⁷ Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;

¹⁸ és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.

¹⁹ Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.

²⁰ A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«