Eszter könyve 10

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Artaxerxész király pedig adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.	1 Il re Assuero fece tributaria tutta la terra e tutte le isole del mare.
2 Az ő ereje és hatalma és az a méltóság és kitüntetés, amellyel felmagasztalta Mardókeust, meg van írva a méd és a perzsa királyok évkönyveiben,	2 La sua potenza, il suo impero, la dignità e la grandezza alla quale esaltò Mardocheo, stanno scritte nei libri dei Medi e dei Persiani,
3 és az is, miként lett a zsidó származású Mardókeus Artaxerxész után a második, és a zsidóknál nagy, testvérei meg népe előtt pedig kedves, mert nemzetének javát kereste, és fajtájának üdve érdekében szólt. Azt mondta Mardókeus: »Mindent Isten vitt végbe!« Visszaemlékezett ugyanis az álomra, amelyet látott, amely ugyanezt jelezte, nem is maradt belőle semmi teljesületlenül. »Az a kis forrás, amely folyóvá nőtt, majd volt a fény és a nap és nagy víz: a forrás és a folyó Eszter, akit a király feleségül vett és királynévá tett. A két sárkány én vagyok meg Ámán. Az egybegyűlt nemzetek pedig azok, akik a zsidók nevét ki akarták irtani. Az én nemzetem, Izrael, azok, akik Istenhez kiáltottak, és az Úr megmentette népét, megóvott minket minden bajtól és nagy jeleket és csodákat művelt, amelyek nem történtek a nemzetek között. Két sorsot rendelt, egyet az Isten népe számára, a másikat pedig a pogányok összessége részére. Mindkét sors beteljesedett a meghatározott időben az ítélet napján Isten előtt mindegyik népen. Az Úr ugyanis megemlékezett népéről és igazságot szolgáltatott örökségének. Ezért ezek a napok, Ádár hónapban, a tizennegyedik és tizenötödik napja ugyanennek a hónapnak, az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe előtt minden nemzedéken át, Izrael népében.«	3 e come Mardocheo, di nazione giudeo, divenne il secondo dopo il re Assuero, e fu grande presso i Giudei, e accetto alla moltitudine dei suoi fratelli, cercando il bene del suo popolo e parlando per la felicità della sua stirpe. Appendice deuterocanonica (Nota di S. Girolamo) (Fin qui ho tradotto fedelmente dall'ebraico, ciò che segue l'ho trovato nell'edizione Volgata scritta in lingua e caratteri greci. Alla fine del libro era posto questo capitolo, da noi, secondo il solito, notato con un obelo o spiedo).
	4 Mardocheo disse: « Queste cose sono opera di Dio.
	5 Mi ricordo d'un sogno da me avuto e che significava queste cose: nessuna di esse fu vana.
	6 Il piccolo fonte che crebbe e divenne fiume e si trasformò in luce e in sole, e versò abbondanti acque, è Ester, che il re sposò e volle regina;
	7 i due dragoni eravamo io ed Aman;
	8 le genti radunate son coloro che hanno tentato di sterminare il nome Giudeo;
	9 la mia gente è Israele che gridò al Signore, il quale salvò il suo popolo, ci liberò da tutti i mali, facendo segni grandi e prodigi fra tutte le nazioni.
	10 Egli ordinò che vi fossero due sorti: una pel popolo di Dio, l'altra per tutte le genti;
	11 e l'una e l'altra sorte uscì fuori nel giorno stabilito e nel tempo fissato davanti a Dio per tutte le genti,
	12 il Signore si ricordò del suo popolo ed ebbe pietà della sua eredità.
	13 E questi giorni saran festeggiati, ai quattordici e quindici del mese d'Adar, con ogni slancio e gioia, da tutto il popolo adunato insieme, in tutte le future generazioni del popolo d'Israele ».