Királyok első könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak:	1 When the time of David's death drew near, he gave these instructions to his son Solomon:
2 »Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi.	2 "I am going the way of all mankind. Take courage and be a man.
3 Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz,	3 Keep the mandate of the LORD, your God, following his ways and observing his statutes, commands, ordinances, and decrees as they are written in the law of Moses, that you may succeed in whatever you do, wherever you turn,
4 az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: ‘Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.’	4 and the LORD may fulfill the promise he made on my behalf when he said, 'If your sons so conduct themselves that they remain faithful to me with their whole heart and with their whole soul, you shall always have someone of your line on the throne of Israel.'
5 Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára.	5 You yourself know what Joab, son of Zeruiah, did to me when he slew the two generals of Israel's armies, Abner, son of Ner, and Amasa, son of Jether. He took revenge for the blood of war in a time of peace, and put bloodshed without provocation on the belt about my waist and the sandal on my foot.
6 Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba.	6 Act with the wisdom you possess; you must not allow him to go down to the grave in peaceful old age.
7 A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem.	7 "But be kind to the sons of Barzillai the Gileadite, and have them eat at your table. For they received me kindly when I was fleeing your brother Absalom.
8 Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal.	8 "You also have with you Shimei, son of Gera, the Benjaminite of Bahurim, who cursed me balefully when I was going to Mahanaim. Because he came down to meet me at the Jordan, I swore to him by the LORD that I would not put him to the sword.
9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba.«	9 But you must not let him go unpunished. You are a prudent man and will know how to deal with him to send down his hoary head in blood to the grave."
10 Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban.	10 David rested with his ancestors and was buried in the City of David.
11 Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig.	11 The length of David's reign over Israel was forty years: he reigned seven years in Hebron and thirty-three years in Jerusalem.
12 Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.	12 When Solomon was seated on the throne of his father David, with his sovereignty firmly established,
13 Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: »Békességes-e a jöveteled?« Ő azt felelte neki: »Békességes.«	13 Adonijah, son of Haggith, went to Bathsheba, the mother of Solomon. "Do you come as a friend?" she asked. "Yes," he answered,
14 Majd mondta: »Beszédem volna veled.« Ő azt mondta: »Szólj!« Erre ő	14 and added, "I have something to say to you." She replied, "Say it."
15 így szólt: »Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte.	15 So he said: "You know that the kingdom was mine, and all Israel expected me to be king. But the kingdom escaped me and became my brother's, for the LORD gave it to him.
16 Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Ő azt mondta neki: »Szólj!«	16 But now there is one favor I would ask of you. Do not refuse me." And she said, "Speak on."
17 Erre ő azt mondta: »Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül.«	17 He said, "Please ask King Solomon, who will not refuse you, to give me Abishag the Shunamite for my wife."
18 Azt mondta erre Batseba: »Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.«	18 "Very well," replied Bathsheba, "I will speak to the king for you."
19 Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára	19 Then Bathsheba went to King Solomon to speak to him for Adonijah, and the king stood up to meet her and paid her homage. Then he sat down upon his throne, and a throne was provided for the king's mother, who sat at his right.
20 és azt mondta neki: »Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Azt mondta erre neki a király: »Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak.«	20 "There is one small favor I would ask of you," she said. "Do not refuse me." "Ask it, my mother," the king said to her, "for I will not refuse you."
21 Erre ő azt mondta: »Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül.«	21 So she said, "Let Abishag the Shunamite be given to your brother Adonijah for his wife."
22 Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.«	22 "And why do you ask Abishag the Shunamite for Adonijah?" King Solomon answered his mother. "Ask the kingdom for him as well, for he is my elder brother and has with him Abiathar the priest and Joab, son of Zeruiah."
23 Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot.	23 And King Solomon swore by the LORD: "May God do thus and so to me, and more besides, if Adonijah has not proposed this at the cost of his life.
24 Nos tehát, az Úr életére mondom – aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem –, hogy még ma megölik Adoniást.«	24 And now, as the LORD lives, who has seated me firmly on the throne of my father David and made of me a dynasty as he promised, this day shall Adonijah be put to death."
25 Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.	25 Then King Solomon sent Benaiah, son of Jehoiada, who struck him dead.
26 Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: »Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett.«	26 The king said to Abiathar the priest: "Go to your land in Anathoth. Though you deserve to die, I will not put you to death this time, because you carried the ark of the Lord GOD before my father David and shared in all the hardships my father endured."
27 Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.	27 So Solomon deposed Abiathar from his office of priest of the LORD, thus fulfilling the prophecy which the LORD had made in Shiloh about the house of Eli.
28 Joábhoz pedig hírnök érkezett. Joáb ugyanis Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát.	28 When the news came to Joab, who had sided with Adonijah, though not with Absalom, he fled to the tent of the LORD and seized the horns of the altar.
29 Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.«	29 King Solomon was told that Joab had fled to the tent of the LORD and was at the altar. He sent Benaiah, son of Jehoiada, with the order, "Go, strike him down."
30 Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.«	30 Benaiah went to the tent of the LORD and said to him, "The king says, 'Come out.'" But he answered, "No! I will die here." Benaiah reported to the king, "This is what Joab said to me in reply."
31 Azt mondta erre neki a király: »Tégy, ahogy mondtam: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott,	31 The king answered him: "Do as he has said, Strike him down and bury him, and you will remove from me and from my family the blood which Joab shed without provocation.
32 az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét.	32 The LORD will hold him responsible for his own blood, because he struck down two men better and more just than himself, and slew them with the sword without my father David's knowledge: Abner, son of Ner, general of Israel's army, and Amasa, son of Jether, general of Judah's army.
33 Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.«	33 Joab and his descendants shall be responsible forever for their blood. But there shall be the peace of the LORD forever for David, and his descendants, and his house, and his throne."
34 Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában.	34 Benaiah, son of Jehoiada, went back, struck him down and killed him; he was buried in his house in the desert.
35 Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.	35 The king appointed Benaiah, son of Jehoiada, over the army in his place, and put Zadok the priest in place of Abiathar.
36 Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: »Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem,	36 Then the king summoned Shimei and said to him: "Build yourself a house in Jerusalem and live there. Do not go anywhere else.
37 mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred.«	37 For if you leave, and cross the Kidron Valley, be certain you shall die without fail. You shall be responsible for your own blood."
38 Azt mondta erre Szemei a királynak: »Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád.« Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.	38 Shimei answered the king: "I accept. Your servant will do just as the king's majesty has said." So Shimei stayed in Jerusalem for a long time.
39 Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek,	39 But three years later, two of Shimei's servants ran away to Achish, son of Maacah, king of Gath, and Shimei was informed that his servants were in Gath.
40 Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.	40 So Shimei rose, saddled his ass, and went to Achish in Gath in search of his servants, whom he brought back.
41 Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött.	41 When Solomon was informed that Shimei had gone from Jerusalem to Gath, and had returned,
42 Erre elküldött és elhívatta és azt mondta neki: »Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz – s te azt felelted nekem: ‘Jó, megértettem.’	42 the king summoned Shimei and said to him: "Did I not have you swear by the LORD to your clear understanding of my warning that, if you left and went anywhere else, you should die without fail? And you answered, 'I accept and obey.'
43 Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?«	43 Why, then, have you not kept the oath of the LORD and the command that I gave you?"
44 Majd azt mondta a király Szemeinek: »Te tudod mindazt a gonoszságot – tudatában van annak a szíved –, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre,	44 And the king said to Shimei: "You know in your heart the evil that you did to my father David. Now the LORD requites you for your own wickedness.
45 de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre.«	45 But King Solomon shall be blessed, and David's throne shall endure before the LORD forever."
46 Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.	46 The king then gave the order to Benaiah, son of Jehoiada, who struck him dead as he left.