Királyok első könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak:	1 And the days of David drew nigh that he should die, and he charged his son Solomon, saying:
2 »Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi.	2 I am going the way of all flesh: take thou courage, and shew thyself a man.
3 Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz,	3 And keep the charge of the Lord thy God, to walk in his ways, and observe his ceremonies, and his precepts, and judgments, and testimonies, as it is written in the law of Moses: that thou mayest understand all thou dost, and whithersoever thou shalt turn thyself :
4 az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: ‘Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.’	4 That the Lord may confirm his words, which he hath spoken of me, saying: If thy children shall take heed to their ways, and shall walk before me in truth, with all their heart, and with all their soul, there shall not be taken away from thee a man on the throne of Israel.
5 Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára.	5 Thou knowest also what Joab the son of Sarvia hath done to me, what he did to the two captains of the army of Israel, to Abner the son of Ner, and to Amasa the son of Jether: whom he slew, and shed the blood of war in peace, and put the blood of war on his girdle that was about his loins, and in his shoes that were on his feet.
6 Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba.	6 Do therefore according to thy wisdom, and let not his hoary head go down to hell in peace.
7 A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem.	7 But shew kindness to the sons of Berzellai the Galaadite, and let them eat at thy table: t for they met me when I fled from the face of Absalom thy brother.
8 Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal.	8 Thou hast also with thee Semei the son of Gera the son of Jemini of Bahurim, who cursed me with a grievous curse, when I went to the camp: but because he came down to meet me when I passed over the Jordan, and I swore to him by the Lord, saying: I will not kill thee with a sword:
9 Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba.«	9 Do not thou hold him guiltless. But thou art a wise man, and knowest what to do with him, and thou shalt bring down his grey hairs with blood to hell.
10 Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban.	10 So David slept with his fathers, and was buried in the city of David.
11 Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig.	11 And the days that David reigned in Israel, were forty gears: in Hebron he reigned seven years, in Jerusalem thirty-three.
12 Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.	12 And Solomon sat upon the throne of his father David, and his kingdom was strengthened exceedingly.
13 Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: »Békességes-e a jöveteled?« Ő azt felelte neki: »Békességes.«	13 And Adonias the son of Haggith came to Bethsabee the mother of Solomon. And she said to him: Is thy coming peaceable? he answered: Peaceable.
14 Majd mondta: »Beszédem volna veled.« Ő azt mondta: »Szólj!« Erre ő	14 And he added: I have a word to speak with thee. She said to him: Speak. And he said:
15 így szólt: »Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte.	15 Thou knowest that the kingdom was nine, and all Israel had preferred me to be their king: but the kingdom is transferred, and is become my brother's: for it was appointed him by the Lord.
16 Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Ő azt mondta neki: »Szólj!«	16 Now therefore I ask one petition of thee: turn not away my face. And she said to him: Say on.
17 Erre ő azt mondta: »Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül.«	17 And he said: I pray thee speak to king Solomon (for he cannot deny thee any thing) to give me Abisag the Sunamitess to wife.
18 Azt mondta erre Batseba: »Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.«	18 And Bethsabee said: Well, I will speak for thee to the king.
19 Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára	19 Then Bethsabee came to king Solomon, to speak to him for Adonias: and the king arose to meet her, and bowed to her, and sat down upon his throne: and a throne was set for the king's mother, and she sat on his right hand.
20 és azt mondta neki: »Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Azt mondta erre neki a király: »Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak.«	20 And she said to him: I desire one small petition of thee, do not put me to confusion. And the king said to her: My mother, ask: for I must not turn away thy face.
21 Erre ő azt mondta: »Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül.«	21 And she said: Let Abisag the Sunamitess be given to Adonias thy brother to wife.
22 Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.«	22 And king Solomon answered, and said to his mother: Why dost thou ask Abisag the Sunamitess for Adonias? ask for him also the kingdom: for he is my elder brother, and hath Abiathar the priest, and Joab the son of Sarvia.
23 Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot.	23 Then king Solomon swore by the Lord, saying: So and so may God do to me, and add more, if Adonias hath not spoken this word against his own life.
24 Nos tehát, az Úr életére mondom – aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem –, hogy még ma megölik Adoniást.«	24 And now as the Lord liveth, who hath established me, and placed me upon the throne of David my father, and who hath made me a house, as he promised, Adonias shall be put to death this day.
25 Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.	25 And king Solomon sent by the hand of Banaias the son of Joiada, who slew him, and he died.
26 Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: »Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett.«	26 And the king said also to Abiathar the priest: Go to Anathoth to thy lands, for indeed thou art worthy of death: but I will not at this time put thee to death, because thou didst carry the ark of the Lord God before David my father, and hast endured trouble in all the troubles my father endured.
27 Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.	27 So Solomon cast out Abiathar, from being the priest of the Lord, that the word of the Lord might be fulfilled, which he spoke concerning the house of Deli in Silo.
28 Joábhoz pedig hírnök érkezett. Joáb ugyanis Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát.	28 And the news came to Joab, because Joab had turned after Adonias, and had not turned after Solomon: and Joab fled into the tabernacle of the Lord and laid hold on the horn of the altar.
29 Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.«	29 And it was told king Solomon, that Joab was fled into the tabernacle of the Lord, and was by the altar: and Solomon sent Banaias the son of Joiada, saying: Go, kill him.
30 Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.«	30 And Banaias came to the tabernacle of the Lord, and said to him: Thus saith the king: Come forth. And he said: I will not come forth, but here I will die. Banaias brought word back to the king, saying: Thus saith Joab, and thus he answered me.
31 Azt mondta erre neki a király: »Tégy, ahogy mondtam: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott,	31 And the king said to him: Do as he hath said: and kill him, and bury him, and thou shalt remove the innocent blood which hath been shed by Joab, from me, and from the house of my father.
32 az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét.	32 And the Lord shall return his blood upon his own head, because he murdered two men, just and better than himself: and slew them with the sword, my father David not knowing it, Abner the son of Ner, general of the army of Israel, and Amasa the son of Jether, general of the army of Juda.
33 Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.«	33 And their blood shall return the head of Joab, and upon the head of his seed for ever. But to David and his seed and his house, and to his throne be peace for ever from the Lord.
34 Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában.	34 So Banaias the son of Joiada went up, and setting upon him slew him, and he was buried in his house in the desert.
35 Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.	35 And the king appointed Banaias the son of Joiada in his room over the army, and Sadoc the priest he put in the place of Abiathar.
36 Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: »Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem,	36 The king also sent, and called for Semei, and said to him: Build thee a house in Jerusalem, and dwell there: and go not out from thence any whither.
37 mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred.«	37 For on what day soever thou shalt go out, and shalt pass over the brook Cedron, know that thou shalt be put to death: thy blood shall be upon thy own head:
38 Azt mondta erre Szemei a királynak: »Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád.« Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.	38 And Semei said to the king: The saying is good : as my lord the king hath said, so will thy servant do. And Semei dwelt in Jerusalem, many days.
39 Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek,	39 And it came to pass after three years, that the servants of Semei ran away to Achis the son of Maacha the king of Geth: and it was told Semei that his servants were gone to Geth.
40 Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.	40 And Semei arose, and saddled his ass, and went to Achis to Geth to seek his servants, and he brought them out of Geth.
41 Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött.	41 And it was told Solomon that Semei had gone from Jerusalem to Geth, and was come back.
42 Erre elküldött és elhívatta és azt mondta neki: »Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz – s te azt felelted nekem: ‘Jó, megértettem.’	42 And sending he called for him, and said to him: Did I not protest to thee by the Lord, and tell thee before: On what day soever thou shalt go out and walk abroad any whither, know that thou shalt die? And thou answeredst me: The word that I have heard is good.
43 Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?«	43 Why then hast thou not kept the oath of the Lord, and the commandment that I laid upon thee?
44 Majd azt mondta a király Szemeinek: »Te tudod mindazt a gonoszságot – tudatában van annak a szíved –, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre,	44 And the king said to Semei: Thou knowest all the evil, of which thy heart is conscious, which thou didst to David my father: the Lord hath returned thy wickedness upon thy own head:
45 de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre.«	45 And king Solomon shall be blessed, and the throne of David shall be established before the Lord for ever.
46 Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.	46 So the king commanded Banaias the son of Joiada: and he went out and struck him, and he died.