Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Then Job answered and said:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Ah, could my anguish but be measured and my calamity laid with it in the scales,
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 They would now outweigh the sands of the sea! Because of this I speak without restraint.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 For the arrows of the Almighty pierce me, and my spirit drinks in their poison; the terrors of God are arrayed against me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Does the wild ass bray when he has grass? Does the ox low over his fodder?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Can a thing insipid be eaten without salt? Is there flavor in the white of an egg?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 I refuse to touch them; they are loathsome food to me.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Oh, that I might have my request, and that God would grant what I long for:
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 Even that God would decide to crush me, that he would put forth his hand and cut me off!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Then I should still have consolation and could exult through unremitting pain, because I have not transgressed the commands of the Holy One.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 What strength have I that I should endure, and what is my limit that I should be patient?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Have I the strength of stones, or is my flesh of bronze?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Have I no helper, and has advice deserted me?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 A friend owes kindness to one in despair, though he have forsaken the fear of the Almighty.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 My brethren are undependable as a brook, as watercourses that run dry in the wadies;
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 Though they may be black with ice, and with snow heaped upon them,
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Yet once they flow, they cease to be; in the heat, they disappear from their place.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Caravans turn aside from their routes; they go into the desert and perish.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 The caravans of Tema search, the companies of Sheba have hopes;
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 They are disappointed, though they were confident; they come there and are frustrated.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 It is thus that you have now become for me; you see a terrifying thing and are afraid.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Have I asked you to give me anything, to offer a gift for me from your possessions,
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 Or to deliver me from the enemy, or to redeem me from oppressors?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Teach me, and I will be silent; prove to me wherein I have erred.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 How agreeable are honest words; yet how unconvincing is your argument!
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Do you consider your words as proof, but the sayings of a desperate man as wind?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 You would even cast lots for the orphan, and would barter away your friend!
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Come, now, give me your attention; surely I will not lie to your face.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Think it over; let there be no injustice. Think it over; I still am right.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Is there insincerity on my tongue, or cannot my taste discern falsehood?