Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Da antwortete Ijob und sprach:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Ach, würde doch mein Gram gewogen, legte man auf die Waage auch mein Leid!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Denn nun ist es schwerer als der Sand des Meeres, darum reden meine Worte irr.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Die Pfeile des Allmächtigen stecken in mir, mein Geist hat ihr Gift getrunken, Gottes Schrecken stellen sich gegen mich.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Schreit denn der Wildesel beim Gras oder brüllt der Stier bei seinem Futter?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Isst man denn ungesalzene Speise? Wer hat Geschmack an fadem Schleim?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Ich sträube mich, daran zu rühren, das alles ist mir wie verdorbenes Brot.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Käme doch, was ich begehre, und gäbe Gott, was ich erhoffe.
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 Und wollte Gott mich doch zermalmen, seine Hand erheben, um mich abzuschneiden.
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Das wäre noch ein Trost für mich; ich hüpfte auf im Leid, mit dem er mich nicht schont. Denn ich habe die Worte des Heiligen nicht verleugnet.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Was ist meine Kraft, dass ich aushalten könnte, wann kommt mein Ende, dass ich mich gedulde?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Ist meine Kraft denn Felsenkraft, ist mein Fleisch denn aus Erz?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Gibt es keine Hilfe mehr für mich, ist mir jede Rettung entschwunden?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Des Freundes Liebe gehört dem Verzagten, auch wenn er den Allmächtigen nicht mehr fürchtet.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Meine Brüder sind trügerisch wie ein Bach, wie Wasserläufe, die verrinnen;
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 trüb sind sie vom Eis, wenn über ihnen der Schnee schmilzt.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Zur Zeit der Hitze versiegen sie; wenn es heiß wird, verdunsten sie in ihrem Bett.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Karawanen biegen ab vom Weg, folgen ihnen in die Wüste und kommen um.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Nach ihnen spähen Karawanen aus Tema, auf sie vertrauen Handelszüge aus Saba.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 In ihrer Hoffnung werden sie betrogen, kommen hin und sind enttäuscht.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 So seid ihr jetzt ein Nein geworden: Ihr schaut das Entsetzliche und schaudert.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Habe ich denn gesagt: Gebt mir etwas, von eurem Vermögen zahlt für mich?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 Rettet mich aus dem Griff des Bedrängers, kauft mich los aus der Hand der Tyrannen!
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Belehrt mich, so werde ich schweigen; worin ich fehlte, macht mir klar!
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Wie wurden redliche Worte verhöhnt, was kann euer Tadel rügen?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Gedenkt ihr, Worte zu tadeln? Spricht der Verzweifelte in den Wind?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Selbst um ein Waisenkind würdet ihr würfeln, sogar euren Freund verschachern.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Habt endlich die Güte, wendet euch mir zu, ich lüge euch nicht ins Gesicht.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Kehrt um, kein Unrecht soll geschehen, kehrt um, noch bin ich im Recht.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Ist denn Unrecht auf meiner Zunge oder schmeckt mein Gaumen das Schlechte nicht?