Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Job tomó la palabra y dijo:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 ¡Ah, si pudiera pesarse mi aflicción, si mis males se pusieran en la balanza juntos!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Pesarían más que la arena de los mares: por eso mis razones se desmandan.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Pues las flechas de Sadday están en mí, mi espíritu bebe su veneno, y contra mí se alinean los terrores de Dios.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 ¿Rozna el onagro junto a la hierba verde? ¿muge el buey junto al forraje?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 ¿Se come acaso lo insípido sin sal? en la clara del huevo ¿hay algún gusto?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Lo que aun tocar me repugnaba eso es ahora mi comida de enfermo.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 ¡Ojalá se realizara lo que pido, que Dios cumpliera mi esperanza,
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 que él consintiera en aplastarme, que soltara su mano y me segara!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Tendría siquiera este consuelo, exultaría de gozo en mis tormentos crueles, por no haber eludido los decretos del Santo.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 ¿Cuál es mi fuerza para que aún espere, qué fin me espera para que aguante mi alma?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 ¿Es mi fuerza la fuerza de la roca? ¿es mi carne de bronce?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 ¿No está mi apoyo en una nada? ¿no se me ha ido lejos toda ayuda?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 El que retira la compasión al prójimo abandona el temor de Sadday.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Me han defraudado mis hermanos lo mismo que un torrente, igual que el lecho de torrentes que pasan:
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 turbios van de aguas de hielo, sobre ellos se disuelve la nieve;
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 pero en tiempo de estiaje se evaporan, en cuanto hace calor se extinguen en su lecho.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Por ellos las caravanas se apartan de su ruta, en el desierto se adentran y se pierden.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Las caravanas de Temá los otean, en ellos esperan los convoyes de Sabá.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Pero se ve corrida su confianza; al llegar junto a ellos se quedan confundidos.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Así sois ahora vosotros para mí: veis algo horrible y os amedrentáis.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 ¿He dicho acaso: «Dadme algo, haced regalos por mí de vuestros bienes;
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 arrancadme de la mano de un rival, de la mano de tiranos rescatadme?»
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Instruidme, que yo me callaré; hacedme ver en qué me he equivocado.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 ¡Qué dulces son las razones ecuánimes!, pero, ¿qué es lo que critican vuestras críticas?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 ¿Intentáis criticar sólo palabras, dichos desesperados que se lleva el viento?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 ¡Vosotros echáis a suerte al mismo huérfano, especuláis con vuestro propio amigo!
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Y ahora, por favor, volveos a mí, que no he de mentiros a la cara.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 ¡Tornad, pues, que no haya entuerto! ¡Tornad, que está en juego mi justicia!
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 ¿Hay entuerto en mis labios? ¿no distingue mi paladar las cosas malas?