Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 But Job answered and said,
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 The things that my soul refused to touch are as my sorrowful meat.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Oh that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for!
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 What is my strength, that I should hope? and what is mine end, that I should prolong my life?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 To him that is afflicted pity should be shewed from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away;
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 Which are blackish by reason of the ice, and wherein the snow is hid:
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 For now ye are nothing; ye see my casting down, and are afraid.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 Or, Deliver me from the enemy's hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Now therefore be content, look upon me; for it is evident unto you if I lie.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness is in it.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?