Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Ma Giobbe rispose, e disse:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Volesse Dio, che si pesassero sulla bilancia i peccati, pe' quali ho meritato l'ira e la miserai, ch'io sopporto.
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 Si vedrebbe questa più pesante, che l'arena del mare: per la qual cosa eziandio le mie parole piene son di dolore:
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Perch' io porto in me fisse le frecce del Signore, delle quali il veleno beve il mio spirito, e i terrori mi assediano.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Ragghia forse l'asino salvatico, quando ha dell'erba, o rugge il bue, allorché sta davanti a ben provvista mangiatoia?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 O si può egli mangiare una cosa insipida, senza condirla col sale? o può egli alcuno frustare una cosa, la quale gustata reca la morte?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Quelle cose, che io per l'avanti non avrei voluto toccare, sono adesso nelle mie strettezze mio cibo.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Chi mi darà che sia adempiuta la mia richiesta, e che Dio mi conceda quel ch'io aspetto?
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 E che quegli, che ha principiato, egli stesso in polvere mi riduca; lasci agir la sua mano, e mi finisca?
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 E questa sia consolazione per me, che egli in affliggermi co' dolori, non mi risparmi, ed io non contradica alle parole del Santo.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Imperocché qual fortezza è la mia per durare? o qual lite sarà il mio, ond'io mi regga colla pazienza?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Non è fermezza di sasso la mia fermezza, né la mia carne è di bronzo.
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Mirate com'io da me non posso aitarmi, e i miei più intimi si son ritirati da me.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Chiunque niega compassione all'amico, abbandona il timor del Signore.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 I miei fratelli sono andati lungi da me, come torrente che passa rapidamente le valli.
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 A quei che temono la brinata caderà addosso la neve.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Quando principieranno a dissiparsi, si perderanno, e ai primi calori si struggeranno là dove sono.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Tortuose sono le vie, per le quali camminano, si ridurranno in nulla, e periranno.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Considerate i sentieri di Thema, e le strade di Saba, e aspettate alcun poco.
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 Sono confusi di mia speranza: sono venuti sin presso a me, e restati coperti di rossore.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 In questo punto siete venuti, ed or in reggendo i mali miei v'inorridite.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Vi ho io forse detto: Portate, e donate a me qualche cosa de' vostri tesori?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 Ovvero, liberatemi dal poter del nemico, e traetemi dalle mani de' potenti?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Insegnatemi, e io mi tacerò: e dov'io fui forse ignorante, istruitemi.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Per qual motivo intaccate voi le parole di verità, mentre non v'ha tra voi chi possa riprendermi?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 I vostri studiati discorsi altro non son che rimproveri, e al vento gittate le parole.
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Voi date adosso a un pupillo, e tentate di abbattere il vostro amico.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Pur conducete a fine la vostra impresa: porgete l'orecchio, e vedete se io dica bugia.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Rispondete, vi prego, senza altercazioni; e ragionando secondo giustizia pronunziate sentenza.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 E non troverete ingiustizia nella mia lingua, né per mia bocca parlerà la stoltezza.