Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Giobbe prese a dire:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 «Se ben si pesasse la mia angoscia e sulla stessa bilancia si ponesse la mia sventura,
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 certo sarebbe più pesante della sabbia del mare! Per questo le mie parole sono così avventate,
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 perché le saette dell’Onnipotente mi stanno infitte, sicché il mio spirito ne beve il veleno e i terrori di Dio mi si schierano contro!
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 Raglia forse l’asino selvatico con l’erba davanti o muggisce il bue sopra il suo foraggio?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 Si mangia forse un cibo insipido, senza sale? O che gusto c’è nel succo di malva?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Ciò che io ricusavo di toccare ora è il mio cibo nauseante!
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Oh, mi accadesse quello che invoco e Dio mi concedesse quello che spero!
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 Volesse Dio schiacciarmi, stendere la mano e sopprimermi!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Questo sarebbe il mio conforto, e io gioirei, pur nell’angoscia senza pietà, perché non ho rinnegato i decreti del Santo.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Qual è la mia forza, perché io possa aspettare, o qual è la mia fine, perché io debba pazientare?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 La mia forza è forse quella dei macigni? E la mia carne è forse di bronzo?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Nulla c’è in me che mi sia di aiuto? Ogni successo mi è precluso?
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 A chi è sfinito dal dolore è dovuto l’affetto degli amici, anche se ha abbandonato il timore di Dio.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 I miei fratelli sono incostanti come un torrente, come l’alveo dei torrenti che scompaiono:
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 sono torbidi per il disgelo, si gonfiano allo sciogliersi della neve,
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 ma al tempo della siccità svaniscono e all’arsura scompaiono dai loro letti.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Le carovane deviano dalle loro piste, avanzano nel deserto e vi si perdono;
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 le carovane di Tema li cercano con lo sguardo, i viandanti di Saba sperano in essi:
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 ma rimangono delusi d’aver sperato, giunti fin là, ne restano confusi.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Così ora voi non valete niente: vedete una cosa che fa paura e vi spaventate.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Vi ho detto forse: “Datemi qualcosa”, o “Con i vostri beni pagate il mio riscatto”,
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 o “Liberatemi dalle mani di un nemico”, o “Salvatemi dalle mani dei violenti”?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Istruitemi e allora io tacerò, fatemi capire in che cosa ho sbagliato.
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Che hanno di offensivo le mie sincere parole e che cosa dimostrano le vostre accuse?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Voi pretendete di confutare le mie ragioni, e buttate al vento i detti di un disperato.
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Persino su un orfano gettereste la sorte e fareste affari a spese di un vostro amico.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Ma ora degnatevi di volgervi verso di me: davanti a voi non mentirò.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Su, ricredetevi: non siate ingiusti! Ricredetevi: io sono nel giusto!
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 C’è forse iniquità sulla mia lingua o il mio palato non sa distinguere il male?