Jób könyve 6

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:	1 Job prit la parole et dit:
2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,	2 Oh! si l’on pouvait peser à son poids ma peine, et mettre ensemble mes malheurs sur la balance,
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!	3 ils pèseraient plus lourd que les sables des mers! Voilà pourquoi mes paroles s’emballent.
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.	4 Je porte en moi les flèches du Puissant, mon esprit en absorbe le poison; que dirai-je à Dieu quand elles me tourmentent?
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?	5 L’âne va-t-il braire lorsqu’il a trouvé l’herbe, ou le bœuf meugler quand il a son fourrage?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?	6 La nourriture a-t-elle du goût sans sel, et le blanc d’œuf peut-il être apprécié?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!	7 Mais voici que j’ai maintenant pour pain, tout ce à quoi je n’aurais voulu toucher.
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,	8 Qui fera que ma demande parvienne et que Dieu me donne ce que j’espère:
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!	9 qu’il se décide enfin à m’écraser, qu’il laisse aller sa main et me supprime.
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.	10 Ce serait pour moi une consolation, une dernière joie dans mes tourments, de n’avoir pas renié les paroles du Saint.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?	11 Aurai-je encore la force d’attendre, et quel avenir puis-je encore espérer?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?	12 Ai-je la résistance du roc, et ma chair est-elle de bronze?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.	13 Je ne peux plus rien pour m’en tirer, et tout autre secours a fui loin de moi.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.	14 Quand on refuse à un ami sa compassion, on lui fait perdre la crainte du Tout-Puissant.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;	15 Mes frères ont été pour moi un ruisseau trompeur, un torrent dont les eaux n’ont qu’un temps:
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;	16 ce n’était que la fonte des glaces, elles sortaient de dessous les neiges.
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;	17 Vienne la saison sèche et elles tarissent, dès qu’il fait chaud leur lit est à sec.
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.	18 Les caravanes en perdent leur chemin, elles s’enfoncent dans l’inconnu et s’y perdent.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,	19 Les caravanes de Teima s’y repéraient, les voyageurs de Chéba s’y dirigeaient,
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.	20 mais ils sont déçus dans leur attente; arrivés sur place, ils ne savent que faire.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!	21 Voilà bien ce que vous êtes pour moi maintenant: vous avez vu l’horreur et vous avez pris peur.
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?	22 Je ne vous ai pas dit: “Donnez-moi, payez ma rançon sur vos biens!”
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?	23 Ai-je dit: “Délivrez-moi d’un ennemi, arrachez-moi aux mains d’un tyran”?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!	24 Éclairez-moi plutôt, je ne dirai rien, montrez-moi où est mon erreur.”
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?	25 Des arguments justes, on les recevra bien, mais que reprenez-vous avec vos remontrances?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;	26 Cherchez-vous simplement à condamner des mots, rectifier les paroles d’un homme en peine?
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.	27 Mais voudriez-vous tirer au sort l’orphelin, iriez-vous jusqu’à vendre votre ami?
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?	28 Je vous le demande, regardez-moi, je ne vous mentirai pas en face.
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,	29 Recommencez, pas de fausse justice! reprenons l’examen de ma cause.
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!	30 Est-ce que j’ai dit quelque chose de mal, est-ce que j’ai mal compris le sens du malheur?