Lamentations 5

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Remember, O Lord, what is come upon us: consider and behold our reproach.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned to aliens: our houses to strangers.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 We are become orphans without a father: our mothers are as widows.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 We have drunk our water for money: we have bought our wood.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 We were dragged by the necks, we were weary and no rest was given us.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 We have given our hand to Egypt, and to the Assyrians, that we might be satisfied with bread.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned, and are not: and we have borne their iniquities.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Servants have ruled over us: there was none to redeem us out of their hand.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 We fetched our bread at the peril of our lives, because of the sword in the desert.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Our skin was burnt as an oven, by reason of the violence of the famine.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 They oppressed the women in Sion, and the virgins in the cities of Juda.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 The princes were hanged up by their hand: they did not respect the persons of the ancient.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 They abused the young men indecently: and the children fell under the wood.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 The ancients have ceased from the gates: the young men from the choir of the singers.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 The joy of our heart is ceased, our dancing is turned into mourning.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 The crown is fallen from our head woe to us, because we have sinned.	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Therefore is our heart sorrowful, therefore are our eyes become dim,	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 For mount Sion, because it is destroyed, foxes have walked upon it.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 But thou, O Lord, shalt remain for ever, thy throne from generation to generation.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Why wilt thou forget us for ever? why wilt thou forsake us for a long time?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Convert us, O Lord, to thee, and we shall be converted: renew our days, as from the beginning.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 But thou hast utterly rejected us, thou art exceedingly angry against us.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?