Giuditta 13

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Quando si fece buio, i suoi servi si affrettarono a ritirarsi. Bagoa chiuse dal di fuori la tenda e allontanò le guardie dalla vista del suo signore e ognuno andò al proprio giaciglio; in realtà erano tutti fiaccati, perché il bere era stato eccessivo.	1 Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.
2 Rimase solo Giuditta nella tenda e Oloferne buttato sul divano, ubriaco fradicio.	2 Judit egyedül maradt a sátorban és Holofernész bortól megrészegedve ágyán hevert.
3 Allora Giuditta ordinò all'ancella di stare fuori della sua tenda e di aspettare che uscisse, come aveva fatto ogni giorno; aveva detto infatti che sarebbe uscita per la sua preghiera e anche con Bagoa aveva parlato in questo senso.	3 Judit meghagyta szolgálóleányának, hogy a hálószobán kívül álljon és várja az ő jövetelét, mint eddig mindennap. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimennek imádkozni, és ezt Bagoásznak is megmondta.
4 Si erano allontanati tutti dalla loro presenza e nessuno, piccolo o grande, era rimasto nella parte più interna della tenda; Giuditta, fermatasi presso il divano di lui, disse in cuor suo: "Signore, Dio d'ogni potenza, guarda propizio in quest'ora all'opera delle mie mani per l'esaltazione di Gerusalemme.	4 Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: »Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem.
5 È venuto il momento di pensare alla tua eredità e di far riuscire il mio piano per la rovina dei nemici che sono insorti contro di noi".	5 Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.«
6 Avvicinatasi alla colonna del letto che era dalla parte del capo di Oloferne, ne staccò la scimitarra di lui;	6 Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját.
7 poi, accostatasi al letto, afferrò la testa di lui per la chioma e disse: "Dammi forza, Signore Dio d'Israele, in questo momento".	7 Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: »Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon«.
8 E con tutta la forza di cui era capace lo colpì due volte al collo e gli staccò la testa.	8 Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét.
9 Indi ne fece rotolare il corpo giù dal giaciglio e strappò via le cortine dai sostegni. Poco dopo uscì e consegnò la testa di Oloferne alla sua ancella,	9 Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,
10 la quale la mise nella bisaccia dei viveri e uscirono tutt'e due, secondo il loro uso, per la preghiera; attraversarono il campo, fecero un giro nella valle, poi salirono sul monte verso Betulia e giunsero alle porte della città.	10 aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.
11 Giuditta gridò di lontano al corpo di guardia delle porte: "Aprite, aprite subito la porta: è con noi Dio, il nostro Dio, per esercitare ancora la sua forza in Israele e la sua potenza contro i nemici, come ha dimostrato oggi".	11 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.«
12 Non appena gli uomini della sua città sentirono la sua voce, corsero giù in fretta alla porta della città e chiamarono gli anziani.	12 Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit.
13 Corsero tutti, piccoli e grandi, perché non s'aspettavano il suo arrivo; aprirono dunque la porta, le accolsero dentro e, acceso il fuoco per far chiaro, si fecero loro attorno.	13 Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt.
14 Giuditta disse loro a gran voce: "Lodate Dio, lodatelo; lodate Dio, perché non ha distolto la sua misericordia dalla casa d'Israele, ma ha colpito i nostri nemici in questa notte per mano mia".	14 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«
15 Estrasse allora la testa dalla bisaccia e la mise in mostra dicendo loro: "Ecco la testa di Oloferne, comandante supremo dell'esercito assiro; ecco le cortine sotto le quali giaceva ubriaco; Dio l'ha colpito per mano di donna.	15 Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: »Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.
16 Viva dunque il Signore, che mi ha protetto nella mia impresa, perché costui si è lasciato ingannare dal mio volto a sua rovina, ma non ha potuto compiere alcun male con me a mia contaminazione e vergogna".	16 Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.«
17 Tutto il popolo era oltremodo fuori di sé e tutti si chinarono ad adorare Dio, esclamando in coro: "Benedetto sei tu, nostro Dio, che hai annientato in questo giorno i nemici del tuo popolo".	17 Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: »Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon.«
18 Ozia a sua volta le disse: "Benedetta sei tu, figlia, davanti al Dio altissimo più di tutte le donne che vivono sulla terra e benedetto il Signore Dio che ha creato il cielo e la terra e ti ha guidato a troncare la testa del capo dei nostri nemici.	18 Ozija így szólt hozzá: »Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét.
19 Davvero il coraggio che hai avuto non cadrà dal cuore degli uomini, che ricorderanno sempre la potenza di Dio.	19 Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.
20 Dio faccia riuscire questa impresa a tua perenne esaltazione, ricolmandoti di beni, in riconoscimento della prontezza con cui hai esposto la vita di fronte all'umiliazione della nostra stirpe, e hai sollevato il nostro abbattimento, comportandoti rettamente davanti al nostro Dio". E tutto il popolo esclamò: "Amen! Amen!".	20 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«