Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 Ed ecco, ogni cosa vidde l'occhio mio, e udio l'orecchio mio, e intesi ogni cosa.
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 Secondo la vostra scienza e io conobbi, e non sono da meno di voi.
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 Ma pure all' Onnipotente favelleroe, e disputare con Dio desidero;
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 in prima mostrando che voi siete fabbricatori della bugia, e amatori delle perverse sentenze.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 E Iddio il volesse, che voi foste taciuti, acciò che voi foste tenuti savii.
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 Adunque udite le mie correzioni, e al giudicio delli miei labbri intendete.
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 Or ha bisogno Iddio della vostra bugia, acciò che per lui favelliate inganno?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 Or desiderate voi la faccia sua, e per Dio vi sforzate giudicare?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 Ovvero piacerà a lui, il quale celare niuna cosa puote? Ovvero sarae ingannato, sì come l'uomo, colle vostre fraudi?
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 Elli reprenderà voi, perciò che nascosamente la faccia sua ricevete.
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 Incontanente che si muoverà, turberà voi, e la paura sua rovinerae sopra voi.
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 La vostra memoria s'assomiglierae alla cenere, e ritorneranno in luto li capi vostri.
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 Tacete uno poco, acciò ch' io favelli qualunque cosa la mente rapporterà a me.
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 Perchè lacero io le carni mie colli denti miei, e l'anima mia porto nelle mani mie?
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 Ancora s' elli ucciderà me, in lui spererò; ma pure le vie mie nel cospetto suo riprenderò.
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 Ed elli sarae lo mio Salvatore; e in veritade ogni ipocrita non verrà dinanzi a lui.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 Udite la parola mia, e li miei parlari oscuri ricevete colle orecchie vostre.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 S' io sarò giudicato, so che giusto sarò trovato.
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 Chi è colui il quale sia giudicato meco? venga; perchè tacendo mi consumo (nella mente)?
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 Due cose non mi fare, e allora della faccia tua non mi nasconderò.
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 La tua mano fa di lungi da me, e la paura tua non mi spaventi.
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 E chiama me, e io risponderò a te; ovvero certo io favelleroe, e tu risponderai a me.
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 Quante iniquitadi ho io e quanti peccati, le fellonie mie e peccati mostra a me.
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 Perchè nascondi tu la faccia tua, e pensi tu me esser tuo nemico?
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 Contro la foglia, che si tolle dal vento, mostri la tua potenza; e la paglia secca persèguiti.
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 Certo tu scrivi contro a me la amaritudine, e vogli consumare me per li peccati della mia fanciullezza.
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 Tu ponesti nel nervo lo mio piede, e osservasti tutte le mie vie, e le vestigie de' miei piedi considerasti.
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 Il quale sono da essere consumato come puzza, e sì come vestimento mangiato dalla tignuola.