Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 Ecco, l’occhio mio ha vedute tutte queste cose, L’orecchio mio le ha udite, e le ha intese.
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 Quanto sapete voi, so anch’io; Io non son da men di voi.
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 E pure io parlerò all’Onnipotente; Io avrò a grado di venire a ragione con lui.
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 Ma certo, quant’è a voi, voi siete rappezzatori di menzogna; Voi siete medici da nulla tutti quanti.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 Oh! vi taceste pur del tutto, Ciò vi sarebbe reputato in saviezza!
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 Deh! ascoltate la difesa della mia ragione, Ed attendete agli argomenti delle mie labbra.
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 Convienvisi in favor di Dio parlar perversamente, E per rispetto suo parlar frodolentemente?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 Convienvisi aver riguardo alla qualità sua? Convienvisi litigar per Iddio?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 Sarebbe egli ben per voi ch’egli vi esaminasse? Gabberestelo voi come si gabba un uomo?
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 Egli del certo vi arguirà, Se di nascosto avete riguardo alla qualità delle persone.
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 La sua altezza non vi sgomenterà ella? Lo spavento di lui non vi caderà egli addosso?
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 I vostri detti memorandi son simili a cenere; Ed i vostri sublimi ragionamenti a mucchi di fango
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 Tacetevi, e lasciatemi stare, ed io parlerò; E passimi addosso che che sia.
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 Perchè mi strappo io la carne co’ denti, E perchè tengo l’anima mia nella palma della mia mano?
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 Ecco, uccidami egli pure; sì spererò in lui; Ma tuttavia difenderò le mie vie nel suo cospetto.
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 Ed egli stesso mi sarà in salvazione; Perciocchè l’ipocrita non gli verrà davanti.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 Ascoltate attentamente il mio ragionamento; Ed entrivi negli orecchi la mia dichiarazione.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 Ecco ora, quando io avrò esposta per ordine la mia ragione, Io so che sarò trovato giusto.
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 Chi è colui che voglia litigar meco? Conciossiachè di presente mi tacerò, e spirerò.
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 Sol non farmi due cose, Ed allora io non mi nasconderò dal tuo cospetto.
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 Allontana la tua mano d’addosso a me, E non mi spaventi il tuo terrore.
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 E poi chiama, ed io risponderò; Ovvero, io parlerò, e tu rispondimi
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 Quante iniquità e peccati ho io? Mostrami il mio misfatto, e il mio peccato.
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 Perchè nascondi la tua faccia, E mi reputi tuo nemico?
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 Stritolerai tu una fronda sospinta? O perseguiterai tu della stoppia secca?
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 Che tu mi sentenzii a pene amare, E mi faccia eredar l’iniquità della mia fanciullezza!
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 E metta i miei piedi ne’ ceppi, E spii tutti i miei sentieri, E stampi le tue pedate in su le radici de’ miei piedi!
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 Onde costui si disfa come del legno intarlato, Come un vestimento roso dalle tignuole