Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 הֶן־כֹּל רָאֲתָה עֵינִי שָׁמְעָה אָזְנִי וַתָּבֶן לָהּ
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 כְּדַעְתְּכֶם יָדַעְתִּי גַם־אָנִי לֹא־נֹפֵל אָנֹכִי מִכֶּם
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 אוּלָם אֲנִי אֶל־שַׁדַּי אֲדַבֵּר וְהֹוכֵחַ אֶל־אֵל אֶחְפָּץ
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 וְאוּלָם אַתֶּם טֹפְלֵי־שָׁקֶר רֹפְאֵי אֱלִל כֻּלְּכֶם
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 מִי־יִתֵּן הַחֲרֵשׁ תַּחֲרִישׁוּן וּתְהִי לָכֶם לְחָכְמָה
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 שִׁמְעוּ־נָא תֹוכַחְתִּי וְרִבֹות שְׂפָתַי הַקְשִׁיבוּ
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 הַלְאֵל תְּדַבְּרוּ עַוְלָה וְלֹו תְּדַבְּרוּ רְמִיָּה
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 הֲפָנָיו תִּשָּׂאוּן אִם־לָאֵל תְּרִיבוּן
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 הֲטֹוב כִּי־יַחְקֹר אֶתְכֶם אִם־כְּהָתֵל בֶּאֱנֹושׁ תְּהָתֵלּוּ בֹו
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 הֹוכֵחַ יֹוכִיחַ אֶתְכֶם אִם־בַּסֵּתֶר פָּנִים תִּשָּׂאוּן
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 הֲלֹא אֵתֹו תְּבַעֵת אֶתְכֶם וּפַחְדֹּו יִפֹּל עֲלֵיכֶם
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 זִכְרֹנֵיכֶם מִשְׁלֵי־אֵפֶר לְגַבֵּי־חֹמֶר גַּבֵּיכֶם
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 הַחֲרִישׁוּ מִמֶּנִּי וַאֲדַבְּרָה־אָנִי וְיַעֲבֹר עָלַי מָה
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 עַל־מָה ׀ אֶשָּׂא בְשָׂרִי בְשִׁנָּי וְנַפְשִׁי אָשִׂים בְּכַפִּי
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 הֵן יִקְטְלֵנִי [לֹא כ] (לֹו ק) אֲיַחֵל אַךְ־דְּרָכַי אֶל־פָּנָיו אֹוכִיחַ
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 גַּם־הוּא־לִי לִישׁוּעָה כִּי־לֹא לְפָנָיו חָנֵף יָבֹוא
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 שִׁמְעוּ מֹועַ מִלָּתִי וְאַחֲוָתִי בְּאָזְנֵיכֶם
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 הִנֵּה־נָא עָרַכְתִּי מִשְׁפָּט יָדַעְתִּי כִּי־אֲנִי אֶצְדָּק
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 מִי־הוּא יָרִיב עִמָּדִי כִּי־עַתָּה אַחֲרִישׁ וְאֶגְוָע
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 אַךשְְׁ־תַּיִם אַל־תַּעַשׂ עִמָּדִי אָז מִפָּנֶיךָ לֹא אֶסָּתֵר
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 כַּפְּךָ מֵעָלַי הַרְחַק וְאֵמָתְךָ אַל־תְּבַעֲתַנִּי
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 וּקְרָא וְאָנֹכִי אֶעֱנֶה אֹו־אֲדַבֵּר וַהֲשִׁיבֵנִי
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 כַּמָּה לִי עֲוֹנֹות וְחַטָּאֹות פִּשְׁעִי וְחַטָּאתִי הֹדִיעֵנִי
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 לָמָּה־פָנֶיךָ תַסְתִּיר וְתַחְשְׁבֵנִי לְאֹויֵב לָךְ
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 הֶעָלֶה נִדָּף תַּעֲרֹוץ וְאֶת־קַשׁ יָבֵשׁ תִּרְדֹּף
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 כִּי־תִכְתֹּב עָלַי מְרֹרֹות וְתֹורִישֵׁנִי עֲוֹנֹות נְעוּרָי
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 וְתָשֵׂם בַּסַּד ׀ רַגְלַי וְתִשְׁמֹור כָּל־אָרְחֹותָי עַל־שָׁרְשֵׁי רַגְלַי תִּתְחַקֶּה
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 וְהוּא כְּרָקָב יִבְלֶה כְּבֶגֶד אֲכָלֹו עָשׁ