Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 Tutte queste cose l'occhio mio già le vide, e l'orecchio le ascoltò, e ad una ad una io le compresi.
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 Quel che sapete voi io pur lo so, ne sono inferiore a voi.
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 Con tutto questo io parlerò all'Onnipotente, e con Dio bramo discorrerla:
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 Facendo prima vedere come voi fabbri siete di menzogne, e sostenitori di false dottrine.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 E piacesse a Dio, che steste in silenzio per farvi creder sapienti.
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 Udite adunque la mia correzione, e ponete mente alla sentenza, che uscirà dalle mie labbra.
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 Ha egli forse bisogno Iddio di vostre menzogne, onde per lui parliate con fraude?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 Forse volete prestargli favore? ovver tentate di patrocinar la causa di Dio?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 Sarà egli ciò grato a lui, cui nulla può essere ascoso? o sarà egli deluso, come il sarebbe un uomo, da' vostri inganni?
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 Egli stesso vi condannerà, perché occultamente cercate il suo favore.
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 Tosto che egli si moverà vi porrà in iscompiglio, e co' suoi terrori vi scuoterà.
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 La vostra memoria sarà come cenere, si ridurranno in fango le vostre cervici.
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 Tacete un tantino, affinchè io dica tutto quello, che la mente mi suggerisca.
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 Per qual motivo mi straccio co' miei denti le carni, e l'anima mia porto nelle mie mani?
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 Quand'anche egli mi desse morte, in lui spererò; ma accuserò le opere mie dinanzi a lui.
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 Ed egli sarà mio Salvatore; perocché non comparirà dinanzi a lui verun degli ipocriti.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 Ponete mente alle mie parole, e le orecchie porgete a' miei enimmi.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 Se sarò giudicato, io so, che sarò riconosciuto per giusto.
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 Chi è che voglia venir con me in giudizio? venga pure. Perché mi consumo tacendo?
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 Sol due cose non fare a me (o Signore); e allora non mi nasconderò dalla tua faccia:
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 Ritira da me la tua mano, e non mi sbigottire co' tuoi terrori.
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 Interrogami, ed io risponderò; o permetti ch'io parli, e tu rispondimi.
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 Quante ho io iniquitadi, e peccati? fammi conoscere le mie scelleraggini, e i miei delitti.
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 Perché nascondi il tuo volto, e mi consideri per tuo nimico?
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 Contro una foglia, che il vento disperde dimostri la tua possanza, e ad una secca paglia fai guerra:
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 Perocché amare cose tu scrivi contro di me, e consunto mi vuoi pei peccati di mia adolescenza.
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 Mi hai inceppati i piedi, hai notati tutti i miei andamenti, e hai posto mente a tutte le orme de' passi miei:
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 Di me che debbo ridurmi in putredine, ed essere come una veste rosa dalle tignuole.