Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 - Ecco, tutte queste cose ha viste l'occhio mio, ha udite il mio orecchio e tutte io le compresi;
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 quanto sapete voialtri lo so anch'io, nè a voialtri io sono inferiore.
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 Io invece all'Onnipotente parlo, e di discutere con Dio io bramo:
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 mostrando prima che siete fabbricatori di menzogna, e che asserite false dottrine.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 Oh! se piuttosto serbaste silenzio, sì da farvi stimare sapienti!
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 Ascoltate dunque la mia riprensione, e alla sentenza delle mie labbra fate attenzione.
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 Ha forse bisogno Dio della vostra menzogna, perchè dobbiate asserire cose false in favor suo?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 Vi mostrerete forse parziali con luie vi sforzerete di far gli avvocati di Dio?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 Ma ciò piacerà a lui a cui nulla si può celare? ovvero rimarrà egli, come uomo, ingannato dalle vostre frodi?
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 Egli stesso riprenderebbe voialtri, perchè in segreto vi mostrate parziali con lui;
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 tosto ch'ei si scotesse vi sbigottirebbe, ed il terrore di lui cadrebbe su voialtri;
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 i vostri memoriali sarebbero [sentenze da] cenere, e diventerebbero d'argilla i vostri cimieri.
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 Tacete alquanto, ed io parleròtutto ciò che la mia mente mi dirà.
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 Perchè lacero io le mie carni con i miei denti, e perchè metto l'anima mia nelle mie mani?
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 Quand'anche egli mi uccidesse, in lui spererò, eppur la mia condotta innanzi a lui difenderò;
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 ed egli proprio sarà il mio salvatore, poichè in faccia a lui non comparisce alcun ipocrita.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 Ascoltate la mia parola, ed alle mie sentenze porgete orecchio.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 Se io sarò giudicato, so che verrò riconosciuto giusto.
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 Chi è che verrà meco in giudizio? Venga! Perchè dovrei consumarmi tacendo?
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 Soltanto due cose tu [o Dio], non dovrai fare con me, e allor dalla tua faccia non m'occulterò:
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 la tua mano ritira tu da me, e il tuo terrore non mi sbigottisca;
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 quindi interrogami ed io ti risponderò, ovvero parlerò io e tu rispondimi.
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 Quante sono le mie iniquità e peccati? le mie scelleratezze e delitti fammi conoscere!
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 Perchè mai nascondi tu il tuo volto, e mi reputi come tuo nemico?
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 Contro una foglia, che il vento rapisce, mostri la tua potenza, e perseguiti un'arida pagliuzza;
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 tu infatti decreti contro di me amarezze, e mi vuoi far consumar dai peccati della mia giovinezza:
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 mettesti nel ceppo i piedi miei, osservasti tutte le mie strade, e l'orme de' miei piedi scrutasti;
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 mentre io come [legno] tarlato devo consumarmi, e come veste ch'è corrosa dalla tignuola.