Jób könyve 13

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.	1 Seht, all das hat mein Auge gesehen, mein Ohr gehört und wohl gemerkt.
2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.	2 Was ihr wisst, weiß ich auch; ich falle nicht ab im Vergleich mit euch.
3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!	3 Doch ich will zum Allmächtigen reden, mit Gott zu rechten ist mein Wunsch.
4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.	4 Ihr aber seid nur Lügentüncher, untaugliche Ärzte alle.
5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!	5 Dass ihr endlich schweigen wolltet; das würde Weisheit für euch sein.
6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!	6 Hört doch meinen Rechtsbeweis, merkt auf die Streitreden meiner Lippen!
7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?	7 Wollt ihr für Gott Verkehrtes reden und seinetwegen Lügen sprechen?
8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?	8 Wollt ihr für ihn Partei ergreifen, für Gott den Rechtsstreit führen?
9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?	9 Ginge es gut, wenn er euch durchforschte, könnt ihr ihn täuschen, wie man Menschen täuscht?
10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.	10 In harte Zucht wird er euch nehmen, wenn ihr heimlich Partei ergreift.
11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!	11 Wird seine Hoheit euch nicht schrecken, nicht Schrecken vor ihm euch überfallen?
12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.	12 Eure Merksätze sind Sprüche aus Staub, eure Schilde Schilde aus Lehm.
13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.	13 Schweigt vor mir, damit ich reden kann. Dann komme auf mich, was mag.
14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?	14 Meinen Leib nehme ich zwischen die Zähne, in meine Hand leg ich mein Leben.
15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.	15 Er mag mich töten, ich harre auf ihn; doch meine Wege verteidige ich vor ihm.
16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.	16 Schon das wird mir zum Heile dienen, kein Ruchloser kommt ja vor sein Angesicht.
17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:	17 Hört nun genau auf meine Rede, was ich erkläre vor euren Ohren.
18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.	18 Seht, ich bringe den Rechtsfall vor; ich weiß, ich bin im Recht.
19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?	19 Wer ist es, der mit mir streitet? Gut, dann will ich schweigen und verscheiden.
20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:	20 Zwei Dinge nur tu mir nicht an, dann verberge ich mich nicht vor dir:
21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!	21 Zieh deine Hand von mir zurück; nicht soll die Angst vor dir mich schrecken.
22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.	22 Dann rufe und ich will Rede stehen oder ich rede und du antworte mir!
23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!	23 Wie viel habe ich an Sünden und Vergehen? Meine Schuld und mein Vergehen sag mir an!
24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?	24 Warum verbirgst du dein Angesicht und siehst mich an als deinen Feind?
25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!	25 Verwehtes Laub willst du noch scheuchen, dürre Spreu noch forttreiben?
26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;	26 Denn Bitterkeit verschreibst du mir, teilst mir die Sünden meiner Jugend zu.
27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,	27 In den Block legst du meine Füße, du überwachst auch alle meine Pfade und zeichnest einen Strich um meiner Füße Sohlen.
28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!	28 Er selbst zerfällt wie Verfaultes, dem Kleide gleich, das die Motte fraß.