A példabeszédek könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai	1 Parabolae Salomonis filii David regis Israel
2 a bölcsesség és fegyelem tanulására,	2 ad sciendam sapientiam et disciplinam, ad intellegenda verba prudentiae;
3 az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,	3 ad suscipiendam eruditionem doctrinae, iustitiam et iudicium et aequitatem,
4 hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.	4 ut detur parvulis astutia, adulescenti scientia et recogitatio.
5 A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,	5 Audiat sapiens et addet doctrinam, et intellegens dispositiones possidebit:
6 behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.	6 animadvertet parabolam et allegoriam, verba sapientium et aenigmata eorum.
7 A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.	7 Timor Domini principium scientiae. Sapientiam atque doctrinam stulti despiciunt.
8 Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,	8 Audi, fili mi, disciplinam patris tui et ne reicias legem matris tuae,
9 mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!	9 quia diadema gratiae sunt capiti tuo, et torques collo tuo.
10 Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,	10 Fili mi, si te lactaverint peccatores, ne acquiescas eis.
11 ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!	11 Si dixerint: “ Veni nobiscum, insidiemur sanguini, abscondamus tendiculas contra insontem frustra;
12 Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,	12 deglutiamus eos sicut infernus viventes et integros quasi descendentes in lacum:
13 szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!	13 omnem pretiosam substantiam reperiemus, implebimus domos nostras spoliis;
14 Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!«	14 sortem mitte nobiscum, marsupium unum sit omnium nostrum ”;
15 Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,	15 fili mi, ne ambules cum eis, prohibe pedem tuum a semitis eorum.
16 mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!	16 Pedes enim illorum ad malum currunt et festinant, ut effundant sanguinem.
17 Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,	17 Frustra autem iacitur rete ante oculos pinnatorum.
18 ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.	18 Ipsique contra sanguinem suum insidiantur et moliuntur fraudes contra animas suas.
19 Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.	19 Sic semitae omnis ad rapinam intenti: animam ipsius possidentis rapiunt.
20 A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,	20 Sapientia foris praedicat, in plateis dat vocem suam,
21 lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:	21 in capite viarum frequentium clamitat, in foribus portarum urbis profert verba sua:
22 »Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?	22 “ Usquequo, parvuli, diligitis infantiam, et derisores sibi derisionem cupient, et imprudentes odibunt scientiam?
23 Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:	23 Convertimini ad correptionem meam; en proferam vobis spiritum meum et ostendam vobis verba mea.
24 mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,	24 Quia vocavi, et renuistis, extendi manum meam, et non fuit qui aspiceret;
25 semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:	25 despexistis omne consilium meum et increpationes meas neglexistis.
26 én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,	26 Ego quoque in interitu vestro ridebo et subsannabo, cum terror vobis advenerit,
27 ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!«	27 cum irruerit ut procella terror, et interitus quasi tempestas ingruerit, quando venerit super vos tribulatio et angustia ”.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.	28 Tunc invocabunt me, et non exaudiam, instanter quaerent me et non invenient me,
29 Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,	29 eo quod exosam habuerint disciplinam et timorem Domini non elegerint
30 nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:	30 nec acquieverint consilio meo et despexerint universam correptionem meam.
31 bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!	31 Comedent igitur fructus viae suae suisque consiliis saturabuntur.
32 Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.	32 Aversio parvulorum interficiet eos, et securitas stultorum perdet illos.
33 Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.	33 Qui autem me audierit, absque terrore requiescet et tranquillus erit timore malorum sublato.