A példabeszédek könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai	1 I PROVERBI di Salomone, figliuolo di Davide, Re d’Israele;
2 a bölcsesség és fegyelem tanulására,	2 Per conoscere sapienza ed ammaestramento, Per intendere i detti di senno;
3 az okos beszéd megértésére, a bölcs okulás, igazságosság, ítélet és becsületesség elnyerésére,	3 Per ricevere ammaestramento di buon senno, Di giustizia, di giudicio e di dirittura;
4 hogy az egyszerűeknek értelem adassék, s az ifjúnak tudás és megfontoltság.	4 Per dare avvedimento a’ semplici. E conoscenza, ed accorgimento a’ fanciulli.
5 A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz, s az értelmes útmutatást nyer,	5 Il savio li udirà, e ne accrescerà la sua scienza; E l’uomo intendente ne acquisterà buoni consigli, e governo;
6 behatol a mondás és rejtvény értelmébe, a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.	6 Per comprender le sentenze ed i bei motti, Le parole de’ savi ed i lor detti oscuri
7 A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.	7 IL timor del Signore è il capo della scienza; Ma gli stolti sprezzano la sapienza e l’ammaestramento.
8 Figyelj, fiam, atyád intelmére, s el ne hagyd anyád tanítását,	8 Ascolta, figliuol mio l’ammaestramento di tuo padre; E non lasciar l’insegnamento di tua madre;
9 mert az díszes koszorú a fejedre, és ékes lánc a nyakadba!	9 Perciocchè saranno un fregio grazioso al tuo capo, E collane al tuo collo
10 Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,	10 Figliuol mio, se i peccatori ti vogliono sedurre, Non acconsentir loro.
11 ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után, rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!	11 Se dicono: Vieni con noi, poniamo agguati al sangue, Insidiamo di nascosto l’innocente impunitamente;
12 Nyeljük el élve, mint az alvilág, és egészen, mint a sírba szállót,	12 Tranghiottiamoli tutti vivi, come il sepolcro; E tutti intieri, a guisa di quelli che scendono nella fossa;
13 szerzünk majd mindenféle drága jószágot, megtöltjük házainkat zsákmánnyal!	13 Noi troveremo ogni sorte di preziosi beni, Noi empieremo le nostre case di spoglie;
14 Vesd tehát közöttünk sorsodat, mindannyiunknak egy legyen erszénye!«	14 Tu trarrai la tua sorte con noi; Fra noi non vi sarà che una sola borsa;
15 Fiam, ne menj velük egy úton, tartóztasd lábadat ösvényüktől,	15 Figliuol mio, non inviarti con loro; Rattieni il tuo piè dal lor sentiero.
16 mert lábuk gonoszra siet és vérontásra rohan!	16 Perciocchè i lor piedi corrono al male, E si affrettano a spandere il sangue.
17 Azonban hiába állítanak fel hálót a madarak szeme előtt,	17 Perciocchè invano si tende la rete Dinanzi agli occhi d’ogni uccello;
18 ők is csak saját vérük ellen leselkednek, önmaguknak vetnek tőrt.	18 Ma essi pongono agguati al lor proprio sangue, Ed insidiano nascosamente l’anima loro.
19 Ilyen minden kapzsi útja: elveszi gazdája életét.	19 Tali sono i sentieri d’ogni uomo dato all’avarizia; Ella coglie l’anima di coloro in cui ella si trova
20 A bölcsesség úton-útfélen szónokol, a tereken hallatja hangját,	20 LA somma Sapienza grida di fuori; Ella fa sentir la sua voce per le piazze;
21 lármás utcafőkön kiált, a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:	21 Ella grida in capo de’ luoghi delle turbe; Ella pronunzia i suoi ragionamenti nell’entrate delle porte, nella città,
22 »Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget, s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas, s a balgák meddig gyűlölik a belátást?	22 Dicendo: Infino a quando, o scempi, amerete la scempietà? Ed infino a quando gli schernitori prenderanno piacere in ischernire, Ed i pazzi avranno in odio la scienza?
23 Térjetek meg feddésemre! Íme, kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet:	23 Convertitevi alla mia riprensione; Ecco, io vi sgorgherò lo spirito mio; Io vi farò assapere le mie parole.
24 mivel szóltam, és vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,	24 Perciocchè io ho gridato, e voi avete ricusato di ascoltare; Io ho distesa la mano, e niuno ha porto attenzione;
25 semmibe sem vettétek összes tanácsomat, és nem törődtetek feddésemmel:	25 Ed avete lasciato ogni mio consiglio, E non avete gradita la mia correzione;
26 én is nevetek majd romlástokon, gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,	26 Io altresì riderò della vostra calamità; Io mi farò beffe, quando il vostro spavento sarà venuto;
27 ha hirtelen baj szakad rátok, romlástok ott terem, mint a fergeteg, és eljön rátok a szükség és a szorongás!«	27 Quando il vostro spavento sarà venuto, a guisa di ruina, E la vostra calamità sarà giunta, a guisa di turbo; Quando angoscia e distretta vi sarà sopraggiunta.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem hallom, keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.	28 Allora essi grideranno a me, ma io non risponderò; Mi ricercheranno sollecitamente, ma non mi troveranno;
29 Mivel gyűlölték a tudást, és nem fogadták be az Úr félelmét,	29 Perciocchè hanno odiata la scienza, E non hanno eletto il timor del Signore;
30 nem hajlottak tanácsomra, és megvetették minden intelmemet:	30 E non hanno gradito il mio consiglio, Ed hanno disdegnata ogni mia correzione.
31 bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből, és jóllaknak saját terveikből!	31 Perciò mangeranno del frutto delle lor vie, E saranno saziati de’ lor consigli.
32 Mert a balgákat megöli elpártolásuk, s a dőréket elveszíti szerencséjük.	32 Perciocchè lo sviamento degli scempi li uccide, E l’error degli stolti li fa perire.
33 Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik, és bővelkedik baj félelme nélkül.	33 Ma chi mi ascolta abiterà in sicurtà, E viverà in riposo, fuor di spavento di male