Cantar de los Cantares 2

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Yo soy el narciso de Sarón, el lirio de los valles.	1 Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –
2 - Como el lirio entre los cardos, así mi amada entre las mozas.	2 Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –
3 - Como el manzano entre los árboles silvestres, así mi amado entre los mozos. A su sombra apetecida estoy sentada, y su fruto me es dulce al paladar.	3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 Me ha llevado a la bodega, y el pendón que enarbola sobre mí es Amor.	4 Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.
5 Confortadme con pasteles de pasas, con manzanas reanimadme, que enferma estoy de amor.	5 Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
6 Su izquierda está bajo mi cabeza, y su diestra me abraza.	6 Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.
7 - Yo os conjuro, hijas de Jerusalén, por las gacelas, por las ciervas del campo, no despertéis, no desveléis al amor, hasta que le plazca.	7 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!
8 ¡La voz de mi amado! Helo aquí que ya viene, saltando por los montes, brincando por los collados.	8 Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!
9 Semejante es mi amado a una gacela, o un joven cervatillo. Vedle ya que se para detrás de nuestra cerca, mira por las ventanas, atisba por las rejas.	9 Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.
10 Empieza a hablar mi amado, y me dice: «Levántate, amada mía, hermosa mía, y vente.	10 Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!
11 Porque, mira, ha pasado ya el invierno, han cesado las lluvias y se han ido.	11 Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,
12 Aparecen las flores en la tierra, el tiempo de las canciones es llegado, se oye el arrullo de la tórtola en nuestra tierra.	12 földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.
13 Echa la higuera sus yemas, y las viñas en cierne exhalan su fragancia. ¡Levántate, amada mía, hermosa mía, y vente!	13 A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
14 Paloma mía, en las grietas de la roca, en escarpados escondrijos, muéstrame tu semblante, déjame oír tu voz; porque tu voz es dulce, y gracioso tu semblante».	14 Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«
15 Cazadnos las raposas, las pequeñas raposas que devastan las viñas, pues nuestras viñas están en flor.	15 Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!
16 Mi amado es para mí, y yo soy para mi amado: él pastorea entre los lirios.	16 Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,
17 Antes que sople la brisa del día y se huyan las sombras, vuelve, sé semejante, amado mío, a una gacela o a un joven cervatillo por los montes de Béter.	17 amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.