Job 29

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job took up his theme anew and said;	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Oh, that I were as in the months past! as in the days when God watched over me,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 While he kept his lamp shining above my head, and by his light I walked through darkness;	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 As I was in my flourishing days, when God sheltered my tent;	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 When the Almighty was yet with me, and my children were round about me;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 When my footsteps were bathed in milk, and the rock flowed with streams of oil;	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 When I went forth to the gate of the city and set up my seat in the square-	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 Then the young men saw me and withdrew, while the elders rose up and stood;	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 The chief men refrained from speaking and covered their mouths with their hands;	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 The voice of the princes was silenced, and their tongues stuck to the roofs of their mouths.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 Whoever heard of me blessed me; those who saw me commended me.	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 For I rescued the poor who cried out for help, the orphans, and the unassisted;	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 The blessing of those in extremity came upon me, and the heart of the widow I made joyful.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 I wore my honesty like a garment; justice was my robe and my turban.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 I was eyes to the blind, and feet to the lame was I;	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 I was a father to the needy; the rights of the stranger I studied,	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 And I broke the jaws of the wicked man; from his teeth I forced the prey.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Then I said: "In my own nest I shall grow old; I shall multiply years like the phoenix.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 My root is spread out to the waters; the dew rests by night on my branches.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 My glory is fresh within me, and my bow is renewed in my hand!"	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 For me they listened and waited; they were silent for my counsel.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Once I spoke, they said no more, but received my pronouncement drop by drop.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 They waited for me as for the rain; they drank in my words like the spring rains.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 When I smiled on them they were reassured;	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 mourners took comfort from my cheerful glance. I chose out their way and presided; I took a king's place in the armed forces.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.