Livre de Job 19

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job prit la parole et dit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Combien de temps encore allez-vous me fatiguer, et m’assommer à force de paroles?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Dix fois déjà vous m’avez insulté, n’avez-vous pas honte de me maltraiter?	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Si réellement je me suis trompé, mon péché ne regarde que moi.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Mais vous me regardez de haut: voilà la vérité, et vous me reprochez mon malheur.	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Sachez que Dieu me traite injustement et qu’il a jeté sur moi ses filets.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Je crie à la violence, pas de réponse, j’appelle au secours, personne pour me défendre!	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Il a barré ma route, je n’ai plus de passage, il a mis sur mon chemin les ténèbres.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Il m’a privé de ma gloire, il a ôté de ma tête la couronne,	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Il me descelle tout autour et me fait partir, il déracine mon espérance.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Il décharge sur moi sa colère, il me traite en ennemi.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Toutes ses troupes arrivent à la fois, elles se frayent un chemin jusqu’à moi, elles font le siège de ma demeure.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Il a éloigné de moi mes frères, mes connaissances cherchent à m’éviter.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Mes proches, mes compagnons ne me voient plus, les hôtes de ma maison m’ont oublié.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Mes servantes me sont devenues étrangères, comme si pour elles j’étais un inconnu.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 J’appelle mon serviteur, il ne me répond pas lorsque je vais jusqu’à le supplier.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Mon haleine répugne à ma femme, mes propres frères sont dégoûtés de moi.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Les gamins eux-mêmes me méprisent, si je me lève ils se moquent de moi.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Tous mes intimes maintenant me détestent, ceux que j’aimais se sont retournés contre moi.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Sous ma peau ma chair a pourri, mes os se dénudent comme des dents:	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Pitié! Pitié pour moi, ô vous, mes amis: c’est la main de Dieu qui m’a frappé!	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Faut-il me persécuter parce que Dieu le fait? n’en avez-vous pas assez de me dévorer?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Ah, je voudrais qu’on écrive mes paroles, et qu’on les grave sur du bronze	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 avec un ciseau de fer, un burin, et qu’elles soient pour toujours inscrites dans la pierre.	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Je sais que mon libérateur est vivant, et qu’à la fin il se présentera sur terre.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Alors je me mettrai debout derrière ma peau, et de ma chair je verrai Dieu!	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Je le verrai, moi, le même, et c’est lui que mes yeux verront, pas un autre: mon cœur déjà s’épuise dans cette attente.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Mais vous en êtes à dire: “Comment l’attaquer? trouvons-lui quelque parole à reprendre”.	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Alors craignez que l’épée ne vous frappe, car la Colère s’enflamme contre les fautes, et vous saurez qu’il y a une justice!	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«