ΙΩΒ - Giobbe - Job 9

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 υπολαβων δε ιωβ λεγει	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 επ' αληθειας οιδα οτι ουτως εστιν πως γαρ εσται δικαιος βροτος παρα κυριω	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 εαν γαρ βουληται κριθηναι αυτω ου μη υπακουση αυτω ινα μη αντειπη προς ενα λογον αυτου εκ χιλιων	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 σοφος γαρ εστιν διανοια κραταιος τε και μεγας τις σκληρος γενομενος εναντιον αυτου υπεμεινεν	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 ο παλαιων ορη και ουκ οιδασιν ο καταστρεφων αυτα οργη	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 ο σειων την υπ' ουρανον εκ θεμελιων οι δε στυλοι αυτης σαλευονται	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 ο λεγων τω ηλιω και ουκ ανατελλει κατα δε αστρων κατασφραγιζει	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 ο τανυσας τον ουρανον μονος και περιπατων ως επ' εδαφους επι θαλασσης	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 ο ποιων πλειαδα και εσπερον και αρκτουρον και ταμιεια νοτου	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 ο ποιων μεγαλα και ανεξιχνιαστα ενδοξα τε και εξαισια ων ουκ εστιν αριθμος	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 εαν υπερβη με ου μη ιδω και εαν παρελθη με ουδ' ως εγνων	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 εαν απαλλαξη τις αποστρεψει η τις ερει αυτω τι εποιησας	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 αυτος γαρ απεστραπται οργην υπ' αυτου εκαμφθησαν κητη τα υπ' ουρανον	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 εαν δε μου υπακουσηται η διακρινει τα ρηματα μου	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 εαν τε γαρ ω δικαιος ουκ εισακουσεται μου του κριματος αυτου δεηθησομαι	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 εαν τε καλεσω και υπακουση ου πιστευω οτι εισακηκοεν μου	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 μη γνοφω με εκτριψη πολλα δε μου τα συντριμματα πεποιηκεν δια κενης	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 ουκ εα γαρ με αναπνευσαι ενεπλησεν δε με πικριας	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 οτι μεν γαρ ισχυι κρατει τις ουν κριματι αυτου αντιστησεται	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 εαν γαρ ω δικαιος το στομα μου ασεβησει εαν τε ω αμεμπτος σκολιος αποβησομαι	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 ειτε γαρ ησεβησα ουκ οιδα τη ψυχη πλην οτι αφαιρειται μου η ζωη	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 διο ειπον μεγαν και δυναστην απολλυει οργη	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 οτι φαυλοι εν θανατω εξαισιω αλλα δικαιοι καταγελωνται	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 παραδεδονται γαρ εις χειρας ασεβους προσωπα κριτων αυτης συγκαλυπτει ει δε μη αυτος τις εστιν	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 ο δε βιος μου εστιν ελαφροτερος δρομεως απεδρασαν και ουκ ειδοσαν	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 η και εστιν ναυσιν ιχνος οδου η αετου πετομενου ζητουντος βοραν	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 εαν τε γαρ ειπω επιλησομαι λαλων συγκυψας τω προσωπω στεναξω	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 σειομαι πασιν τοις μελεσιν οιδα γαρ οτι ουκ αθωον με εασεις	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 επειδη δε ειμι ασεβης δια τι ουκ απεθανον	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 εαν γαρ απολουσωμαι χιονι και αποκαθαρωμαι χερσιν καθαραις	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 ικανως εν ρυπω με εβαψας εβδελυξατο δε με η στολη	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 ου γαρ ει ανθρωπος κατ' εμε ω αντικρινουμαι ινα ελθωμεν ομοθυμαδον εις κρισιν	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 ειθε ην ο μεσιτης ημων και ελεγχων και διακουων ανα μεσον αμφοτερων	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 απαλλαξατω απ' εμου την ραβδον ο δε φοβος αυτου μη με στροβειτω	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 και ου μη φοβηθω αλλα λαλησω ου γαρ ουτω συνεπισταμαι	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.