A példabeszédek könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,	1 Sapientia ædificavit sibi domum : excidit columnas septem.
2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.	2 Immolavit victimas suas, miscuit vinum, et proposuit mensam suam.
3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:	3 Misit ancillas suas ut vocarent ad arcem et ad mœnia civitatis.
4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:	4 Si quis est parvulus, veniat ad me. Et insipientibus locuta est :
5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!	5 Venite, comedite panem meum, et bibite vinum quod miscui vobis.
6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«	6 Relinquite infantiam, et vivite, et ambulate per vias prudentiæ.
7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.	7 Qui erudit derisorem, ipse injuriam sibi facit, et qui arguit impium, sibi maculam generat.
8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.	8 Noli arguere derisorem, ne oderit te : argue sapientem, et diliget te.
9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!	9 Da sapienti occasionem, et addetur ei sapientia ; doce justum, et festinabit accipere.
10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,	10 Principium sapientiæ timor Domini, et scientia sanctorum prudentia.
11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.	11 Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitæ.
12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!	12 Si sapiens fueris, tibimetipsi eris ; si autem illusor, solus portabis malum.
13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.	13 Mulier stulta et clamosa, plenaque illecebris, et nihil omnino sciens,
14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,	14 sedit in foribus domus suæ, super sellam in excelso urbis loco,
15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:	15 ut vocaret transeuntes per viam, et pergentes itinere suo :
16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:	16 Qui est parvulus declinet ad me. Et vecordi locuta est :
17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«	17 Aquæ furtivæ dulciores sunt, et panis absconditus suavior.
18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!	18 Et ignoravit quod ibi sint gigantes, et in profundis inferni convivæ ejus.