A példabeszédek könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,	1 Sapientia aedificavit sibi domum, excidit columnas septem;
2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.	2 immolavit victimas suas, miscuit vinum et proposuit mensam suam.
3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:	3 Misit ancillas suas, ut vocarent ad arcem et ad excelsa civitatis:
4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:	4 “ Si quis est parvulus, veniat ad me ”. Et vecordi locuta est:
5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!	5 “ Venite, comedite panem meum et bibite vinum, quod miscui vobis;
6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«	6 relinquite infantiam et vivite et ambulate per vias prudentiae ”.
7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.	7 Qui erudit derisorem, ipse iniuriam sibi facit; et, qui arguit impium, sibi maculam generat.
8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.	8 Noli arguere derisorem, ne oderit te; argue sapientem, et diliget te.
9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!	9 Da sapienti, et sapientior fiet; doce iustum, et addet doctrinam.
10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,	10 Principium sapientiae timor Domini, et scientia Sancti est prudentia.
11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.	11 Per me enim multiplicabuntur dies tui, et addentur tibi anni vitae.
12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!	12 Si sapiens fueris, tibimetipsi eris; si autem illusor, solus portabis malum.
13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.	13 Mulier stulta est clamosa, fatua et nihil sciens;
14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,	14 sedit in foribus domus suae super sellam in excelsis urbis,
15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:	15 ut vocaret transeuntes per viam et pergentes itinere suo:
16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:	16 “ Qui est parvulus, declinet ad me ”. Et vecordi locuta est:
17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«	17 “ Aquae furtivae dulciores sunt, et panis in abscondito suavior ”.
18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!	18 Et ignoravit quod ibi sint umbrae, et in profundis inferni convivae eius.