A példabeszédek könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,	1 La Sabiduría edificó su casa, talló sus siete columnas,
2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.	2 inmoló sus víctimas, mezcló su vino, y también preparó su mesa.
3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:	3 Ella envió a sus servidoras a proclamar sobre los sitios más altos de la ciudad:
4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:	4 «El que sea incauto, que venga aquí». Y al falto de entendimiento, le dice:
5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!	5 «Vengan, coman de mi pan, y beban del vino que yo mezclé.
6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«	6 Abandonen la ingenuidad, y vivirán, y sigan derecho por el camino de la inteligencia».
7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.	7 El que corrige a un insolente se atrae la ignominia, y el que reprende a un malvado, el deshonor,
8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.	8 No reprendas a un insolente, no sea que te odie; reprende a un sabio, y te amará,
9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!	9 Da al sabio y se hará más sabio aún, instruye al justo y ganará en saber.
10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,	10 El comienzo de la sabiduría es el temor del Señor, y la ciencia del Santo es la inteligencia.
11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.	11 Porque tus días se multiplicarán gracias a mí y se añadirán años a tu vida.
12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!	12 Si eres sabio, lo eres para ti, si eres insolente, tú solo lo sufrirás.
13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.	13 La señora Necedad es turbulenta, es estúpida y no sabe nada.
14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,	14 Ella se sienta a la puerta de su casa, en una silla, sobre las alturas de la ciudad,
15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:	15 para gritar a los transeúntes que van derecho por el camino:
16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:	16 «El que sea incauto, que venga aquí». Y al falto de entendimiento, le dice:
17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«	17 «¡Las aguas robadas son dulces y el pan quitado a escondidas, delicioso!».
18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!	18 Pero él no sabe que allí están las Sombras, y sus invitados, en las profundidades del Abismo.