Baruch 3

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Herr, Allmächtiger, Gott Israels! Eine Seele in Ängsten, ein Geist voll Kummer schreit zu dir.	1 Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.
2 Höre, Herr, erbarme dich, da wir gegen dich gesündigt haben.	2 Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.
3 Du thronst in Ewigkeit; uns aber droht ewige Vernichtung.	3 Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?
4 Herr, Allmächtiger, Gott Israels! Höre doch das Flehen der Todgeweihten Israels, der Söhne derer, die gegen dich gesündigt und auf die Stimme des Herrn, ihres Gottes, nicht gehört haben; so hat sich das Unheil an uns geheftet.	4 Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.
5 Denk nicht mehr an die schlechten Taten unserer Väter, sondern denk jetzt an deine (starke) Hand und an deinen Namen!	5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,
6 Du bist ja der Herr, unser Gott, und wir wollen dich preisen, Herr.	6 mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!
7 Denn dazu hast du uns die Furcht vor dir ins Herz gelegt, dass wir deinen Namen anrufen. Auch in unserer Verbannung wollen wir dich preisen. Wir haben unser Herz abgekehrt von aller Bosheit unserer Väter, die gegen dich gesündigt haben.	7 Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.
8 Siehe, wir sind noch heute in den Ländern unserer Verbannung, in die du uns versprengt hast, zum Schimpf, zum Fluchwort und zur Verwünschung, entsprechend allen schlechten Taten unserer Väter, die abtrünnig wurden vom Herrn, unserem Gott.	8 Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«
9 Höre, Israel, die Gebote des Lebens; merkt auf, um Einsicht zu erlangen.	9 Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!
10 Warum, Israel, warum lebst du im Gebiet der Feinde, siechst dahin in einem fremden Land,	10 Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?
11 bist unrein geworden, den Toten gleich, wurdest zu den Abgeschiedenen gezählt?	11 Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.
12 Du hast den Quell der Weisheit verlassen.	12 Elhagytad a bölcsesség forrását!
13 Wärest du auf Gottes Weg gegangen, du wohntest in Frieden für immer.	13 Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!
14 Nun lerne, wo die Einsicht ist, wo Kraft und wo Klugheit, dann erkennst du zugleich, wo langes Leben und Lebensglück, wo Licht für die Augen und Frieden zu finden sind.	14 Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?
15 Wer hat je den Ort (der Weisheit) gefunden? Wer ist zu ihren Schatzkammern vorgedrungen?	15 Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?
16 Wo sind die Gebieter der Völker? Sie herrschten sogar über die Tiere der Erde	16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,
17 und spielten mit den Vögeln des Himmels; sie häuften Silber und Gold, worauf die Menschen vertrauen, und ihr Besitz hatte keine Grenzen.	17 akik az ég madaraival játszanak,
18 Wo sind sie, die das Silber so kunstvoll schmiedeten, dass ihre Werke unbegreiflich sind?	18 akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?
19 Verschwunden sind sie, hinabgestiegen zur Unterwelt; andere traten an ihre Stelle.	19 Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.
20 Andere erblickten nach ihnen das Licht und wohnten auf der Erde; doch auch sie haben den Weg der Weisheit nicht erkannt,	20 Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,
21 ihre Pfade nicht verstanden und ihre Spur nicht aufgenommen. Auch ihre Söhne blieben ihrem Weg fern.	21 és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.
22 Nicht hörte man die Weisheit in Kanaan, nicht erschien sie in Teman.	22 Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.
23 Auch die Söhne der Hagar, die überall auf der Erde nach Einsicht suchen, die Kaufleute von Midian und Teman, die Fabeldichter und die Forscher nach Einsicht, auch sie haben den Weg der Weisheit nicht erkannt und ihre Pfade nicht entdeckt.	23 Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.
24 Israel, wie groß ist das Haus Gottes, wie weit das Gebiet seiner Herrschaft!	24 Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!
25 Unendlich groß und unermesslich hoch.	25 Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!
26 Dort wurden die Riesen geboren, die berühmten Männer der Urzeit, hoch an Wuchs und Meister im Kampf.	26 Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.
27 Und doch hat Gott nicht diese erwählt, nicht ihnen den Weg der Weisheit gezeigt.	27 Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,
28 Sie gingen zugrunde, weil sie ohne Einsicht waren; ihrer Torheit wegen gingen sie unter.	28 mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.
29 Wer stieg zum Himmel hinauf, holte die Weisheit und brachte sie aus den Wolken herab?	29 Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?
30 Wer fuhr über das Meer und entdeckte sie und brachte sie her gegen lauteres Gold?	30 Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?
31 Keiner weiß ihren Weg, niemand kennt ihren Pfad.	31 Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;
32 Doch der Allwissende kennt sie; er hat sie in seiner Einsicht entdeckt. Er hat ja die Erde für immer gegründet, er hat sie mit Tieren bevölkert.	32 csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.
33 Er entsendet das Licht und es eilt dahin; er ruft es zurück und zitternd gehorcht es ihm.	33 Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.
34 Froh leuchten die Sterne auf ihren Posten.	34 A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,
35 Ruft er sie, so antworten sie: Hier sind wir. Sie leuchten mit Freude für ihren Schöpfer.	35 ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.
36 Das ist unser Gott; kein anderer gilt neben ihm.	36 Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.
37 Er hat den Weg der Weisheit ganz erkundet und hat sie Jakob, seinem Diener, verliehen, Israel, seinem Liebling.	37 Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.
38 Dann erschien sie auf der Erde und hielt sich unter den Menschen auf.	38 Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.