Job 17

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 My spirit shall be wasted, my days shall be shortened, and only the grave remaineth for me.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 I have not sinned, and my eye abideth in bitterness.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Deliver me O Lord, and set me beside thee, and let any man's hand fight against me.	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Thou hast set their heart far from understanding, therefore they shall not be exalted.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 He promiseth a prey to his companions, and the eyes of his children shall fail.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 He hath made me as it were a byword of the people, and I am an example before them.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 My eye is dim through indignation, and my limbs are brought as it were to nothing.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 The just shall be astonished at this, and the innocent shall be raised up against the hypocrite.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 And the just man shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Wherefore be you all converted, and come, and I shall not find among you any wise man.	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 My days have passed away, my thoughts are dissipated, tormenting my heart.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 They have turned night into day, and after darkness I hope for light again.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 If I wait hell is my house, and I have made my bed in darkness.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 If I have said to rottenness: Thou art my father; to worms, my mother and my sister.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Where is now then my expectation, and who considereth my patience?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 All that I have shall go down into the deepest pit: thinkest thou that there at least I shall have rest?	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«