Job 4

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Entonces Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 ¿Se atrevería alguien a hablarte, estando tú tan deprimido? Pero ¿quién puede contener sus palabras?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Tú has aleccionado a mucha gente y has fortalecido las manos debilitadas;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 tus palabras sostuvieron al que tropezaba y has robustecido las rodillas vacilantes.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Pero ahora te llega el turno, y te deprimes, te ha tocado a ti, y estás desconcertado.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 ¿Acaso tu piedad no te infunde confianza y tu vida íntegra no te da esperanza?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Recuerda esto: ¿quién pereció siendo inocente o dónde fueron exterminados los hombres rectos?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Por lo que he visto, los que cultivan la maldad y siembran la miseria, cosechan eso mismo:	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 ellos perecen bajo el aliento de Dios, desaparecen al soplo de su ira.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Los leones cesan de rugir y bramar y los dientes de sus cachorros son quebrados;	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 el león perece por falta de presa] y las crías de la leona se dispersan.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Una palabra me llegó furtivamente, su leve susurro cautivó mis oídos.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 Entre las pesadillas de las visiones nocturnas, cuando un profundo sopor invada a los hombres.	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 me sobrevino un temor, un escalofrío, que estremeció todos mis huesos:	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 una ráfaga de viento para sobre mi rostro, eriza los pelos de mi cuerpo;	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 alguien está de pie, pero no reconozco su semblante, es sólo una forma delante de mis ojos; hay un silencio, y luego oigo una voz:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 ¿Puede un mortal ser justo ante Dios? ¿Es puro un hombre ante su Creador?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Si él no se fía de sus propios servidores y hasta en sus ángeles encuentra errores,	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 ¡cuánto más en los que habitan en casas de arcilla, y tienen sus cimientos en el polvo! Ellos son aplastados como una polilla,	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 de la noche a la mañana quedan pulverizados: sin que nadie se preocupe, perecen para siempre.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 ¿No se les arranca la estaca de su carpa, y mueren por falta de sabiduría?	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.