Job 21

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job respondió, diciendo:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 ¡Oigan, oigan bien mis palabras, concédanme al menos este consuelo!	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Tengan paciencia mientras hablo yo, y una vez que haya hablado, se podrán burlar.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 ¿Acaso yo me quejo de un hombre o no tengo motivo para estar indignado?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Vuélvanse a mí, y quedarán consternados, se pondrán la mano sobre la boca.	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Cuando me acuerdo, yo mismo me horrorizo y todo mi cuerpo se estremece.	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 ¿Cómo es posible que vivan los malvados, y que aun siendo viejos, se acreciente su fuerza?	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Su descendencia se afianza ante ellos, sus vástagos crecen delante de sus ojos.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 Sus casas están en paz, libres de temor, y no los alcanza la vara de Dios.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 Su toro fecunda sin fallar nunca, su vaca tiene cría sin abortar jamás.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Hacen correr a sus niños como ovejas, sus hijos pequeños saltan de alegría.	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Entonan canciones con el tambor y la cítara y se divierten al son de la flauta.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Acaban felizmente sus días y descienden en paz al Abismo.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Y ellos decían a Dios: «¡Apártate de nosotros, no nos importa conocer tus caminos!	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 ¿Qué es el Todopoderoso para que lo sirvamos y qué ganamos con suplicarle?».	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 ¿No tienen la felicidad en sus manos? ¿No está lejos de Dios el designio de los malvados?	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 ¿Cuántas veces se extingue su lámpara y la ruina se abate sobre ellos? ¿Cuántas veces en su ira él les da su merecido,	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 y ellos son como paja delante del viento, como rastrojo que se lleva el huracán?	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 ¿Reservará Dios el castigo para sus hijos? ¡Que lo castigue a él, que él lo sienta!	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 ¡Que sus propios ojos vean su fracaso, que beba el furor del Todopoderoso!	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 ¿Qué le importará de su casa después de él, cuando se haya cortado el número de sus meses?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Pero ¿puede enseñarse la sabiduría a Dios, a él, que juzga a los seres más elevados?	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Uno muere en la plenitud de su vigor, enteramente feliz y tranquilo,	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 con sus caderas repletas de grasa y la médula de sus huesos bien jugosa.	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 Otro muere con el alma amargada, sin haber gustado la felicidad.	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 Después, uno y otro yacen juntos en el polvo y los recubren los gusanos.	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 ¡Sí, yo sé lo que ustedes piensan, los razonamientos que alegan contra mí!	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 «¿Dónde está, dicen ustedes, la casa del potentado y la carpa en que habitaban los malvados?».	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Pero ¿no han preguntado a los que pasan por el camino? ¿No han advertido, por las señales que dan,	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 que el impío es preservado en el día de la ruina y es puesto a salvo en el día del furor?	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 ¿Quién le devuelve el mal que hizo?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Es llevado al cementerio, y una lápida monta guardia sobre él.	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 Son dulces para él los terrones del valle; todo el mundo desfila detrás de él, y ante él, una multitud innumerable.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 ¡Qué inútil es el consuelo que me ofrecen! Sus respuestas son puras falacias.	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«