Livre de Job 20

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sofar de Nahama prit alors la parole:	1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2 Ceci justifie mes réflexions: je veux répondre et dire tout ce que je sens.	2 »Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,
3 Quand on me remet en place de façon humiliante, mes pensées m’inspirent une réponse.	3 mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.
4 Ne sais-tu pas que depuis toujours, depuis que l’homme a été mis sur terre,	4 Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,
5 le triomphe des méchants est de courte durée la joie de l’impie n’est que d’un instant.	5 az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:
6 Sa taille a beau s’élever jusqu’au ciel, et sa tête toucher les nuages,	6 emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,
7 comme un fantôme il disparaît pour toujours, et ceux qui le voyaient demandent: “Où est-il?”	7 tönkremegy végképp, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’
8 C’est comme un rêve envolé: on ne le trouve plus, comme un fantasme de la nuit: il a fui.	8 Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.
9 On s’était habitué à le voir: c’est fini, les lieux qu’il fréquentait ne le reverront plus.	9 A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.
10 20:11 Sa carcasse était pleine de force juvénile, la voilà couchée avec lui dans la poussière!	10 Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;
11 20:12 Sa bouche savourait le mal, il le cachait sous sa langue,	11 csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.
12 20:13 il l’aimait tant qu’il ne le lâchait pas mais le gardait sous son palais…	12 Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,
13 20:14 Mais cette nourriture se change en ses entrailles, elle devient un poison dans son ventre:	13 óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:
14 20:15 le voici qui vomit les richesses dévorées, Dieu les fait ressortir de son ventre.	14 étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;
15 20:16 Il suçait du venin de serpent: c’est une morsure de vipère qui le tue!	15 a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;
16 20:17 Il ne reverra pas les ruisseaux d’huile fraîche, les torrents de miel et de crème.	16 áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.
17 20:18 Il lui faut rendre son gain: il n’a pu l’avaler; les fruits de son commerce ne seront pas pour lui.	17 Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.
18 20:19 C’est qu’il opprimait les pauvres, il volait la maison au lieu de la bâtir.	18 Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.
19 20:10 Ses fils rembourseront les pauvres, de ses mains, peut-être, il redonnera sa fortune.	19 Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,
20 Sa cupidité n’était jamais satisfaite, on ne se sauvait pas de son appétit:	20 mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.
21 il dévorait et nul n’y échappait. C’est pourquoi son bonheur n’a pas duré.	21 Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.
22 En pleine réussite, les problèmes l’assaillent, et le malheur le frappe à coups redoublés.	22 Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.
23 Alors qu’il est en train de se remplir le ventre, Dieu décharge sur lui sa colère et fait pleuvoir sur lui ses flèches.	23 Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;
24 Échappe-t-il à la lame de fer? l’arc de bronze le transperce!	24 menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.
25 La flèche est ressortie par son dos, la pointe a traversé son foie: le voilà sous le coup d’une angoisse de mort,	25 Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;
26 et son destin, ce sont les ténèbres. Un feu que nul n’a allumé le dévore et consume les survivants de sa tente.	26 teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.
27 Les cieux ont dévoilé ses crimes, et la terre se soulève contre lui.	27 Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.
28 L’inondation emporte sa maison: ce sont les eaux de la colère de Dieu.	28 Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.
29 Voilà le sort que Dieu réserve au méchant, l’héritage que Dieu lui promet.	29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«